Várhatóan még ma a miniszterelnök elé kerül a munkatörvénykönyv módosításait tartalmazó javaslatállomány. A néhány napig világhálós közszemlére bocsátott tervezet élénk vitát váltott ki, és — mondhatni természetesen — alig akadt két olyan fél, amely nagyjából egyetértett volna a tervezett módosításokkal.
Itt és most reménytelen vállalkozás lenne bemutatni akár a legvitatottabb kérdéseket, vagy a legnagyobb horderejűnek tartott változtatásokat is. Az a javaslat azonban, amely például lehetővé tenné, hogy a munkaadó indoklás nélkül bocsássa el beosztottját, természetesen kiverte a biztosítékot munkavállalói részen. Az érdekképviseleti oldal a törvényes útról való letérésről beszél, és azt hangoztatja, hogy egy húszéves folyamat során a nemzetközi szervezetek által felügyelt és az európai normákhoz igazított munkatörvénykönyvet készülnek lábbal tiporni. Meg hogy szó sincs arányos közteherviselésről, újra a bérből-fizetésből élőkkel akarják finanszírozni a válság körülményei között is túlköltekező államháztartást.
Egy sereg állítás és aggodalom, amelyen első látásra nem nagyon mutatkozik kifogásolnivaló. Csakhogy ezek az ellenvetések egyelőre megragadnak az önmagáért való, destruktív tagadás szebb napokat megélt filozófiai elvénél, miközben egyre világosabbá válik, hogy jó néhány, korábban sarokkő-tézisként elkönyvelt szempontot átírt az elmúlt két esztendő sodrása. A jól képzett munkaerő hiánya miatt például nem kell félni attól, hogy a munkaadók ok nélkül kirúgnak valakit: ellenkezőleg, a jó alkalmazottat minden áron megtartanák. Romániában tabutémának számít a dolgozók túlzott védelme, illetve annak szociális és gazdasági következményei. Márpedig a munkaerőpiac elhagyásának korlátai a munkaerőpiacra való belépést is korlátozzák. Ha megakadályozzák a munkaadót, hogy megszabaduljon a fölöslegessé vált beosztottaktól, sokkal nehezebben alkalmaz új embereket, és használ ki egy kedvező piaci konjunktúrát. Sokat beszélnek a minimálbérről, fogyasztói kosárról, de senki nem figyel arra, hogyan lehet a munka termelékenységét növelni a fizetések értékének fenntarthatósága, közeljövőbeli emelése érdekében.
Egyelőre aligha megjósolható, hogy milyen, véglegesnek szánt formában kerül majd a döntéshozók elé az új munkatörvénykönyv tervezete. Egy biztos: fájni fog. Valahogy úgy, mint az öregedési folyamat, amelynek során korábban észrevehetetlen folyamatok is egyre nehezebben válnak elviselhetővé. Jó hír, hogy van lehetőség a visszafiatalodásra. De csakis áldozatok árán.
