A rég nem látott tömegben az idősebbek mellett nagyon sok harmincas, negyvenes, ötvenes is kiállt a kínnal-bajjal visszaállított, de ismét veszélybe került tulajdonjog mellett, jó néhány család gyermekeivel együtt. A sort a tegnap zárult egyetemes imahetet végigszolgáló református, katolikus, unitárius és evangélikus lelkészek nyitották meg, közöttük menetelt Antal Árpád András polgármester, mögöttük az istentiszteleten is részt vevő hívek az evangélikus templom előtt várakozókkal vegyesen. Ötösével-hatosával igazodott egymáshoz választott elöljáró, tanár és kisiparos, nyugdíjas és hivatalnok, volt mikós diák vagy jelenlegi szülő, de olyanok is, akik közvetlenül nem kötődnek az ügyhöz, csak szolidaritásból jöttek ki a havas, de amúgy nem túl hideg estébe. A menetet székely zászló kísérte, és egy busznyi csíkszeredai látogató zárta, derűsen és magasra emelt fáklyával. Csendesen, méltóságteljesen haladt a menet, de nem volt teljes némaság: mivel többnyire ismerősök, rokonok, barátok indultak együtt, itt is, ott is halk beszélgetésbe kezdtek.

Az iskola sorsáról, az időről, a napi ügyekről és az aznap esti prédikációról is eszmét cseréltek — Dávid György plébános ugyanis tételesen megfogalmazta, hogy a keresztény eszmék ellen vét, aki önös érdekből cselekszik; az jár el helyesen, aki önmagát is beépíti az egyházba, a közösségbe. A közös akarat által együvé szólított sepsiszentgyörgyiek este fél nyolckor az evangélikus templomtól indultak, a törvényszék előtt haladtak el, és amikor az első sor a Mikó kapuja előtt megállt, az utolsó még nem kanyarodott be a Mikesnél. A magyar, majd a székely himnusz eléneklése után sokan hagyták a fal tövében gyertyájukat, a távozókat azonban egy darabig még elkísérte a csíkszeredai csoport jókedvű dalolása: a csíksomlyói Mária-himnusz után Kossuth-nótákkal és népdalokkal bátorították a hazatérőket.