Mivel az akasztási költségeket az alkirálybírói hivatal állta, Mihály Sámuel kérést intézett az alkirálybíróhoz, melyben kérte az általa kifizetett pénz megtérítését. Időközben meghalt Mikó György (1819-től 1820-ban bekövetkezett haláláig gróf Mikó György állt a szék élén), és 1820. október 15-én báró Dá­niel Eleket nevezték ki alkirálybírónak, hivatalát azonban egyéb elfoglaltságai miatt csak 1821-ben foglalhatta el. A szék vezetését ezalatt helyettesekre bízták Tompa János és Szent­páli Imre személyében (Cserey Zoltán Erdő­vidéki történeti tanulmányok, 16. oldal), és a kinevezett két alkirálybíró-helyettes elnapolta a pénz kifizetését. Mihály Sámuel, Miklósvárszék dullóbiztosa levelét, melyet kétévi huzavona után írt, a következőképpen foglalta össze:
"Az 1819-dik esztendőben február 2-dik napján Ö. Ráduly felakasztatván a brassói hóhérnak fizettem 32 R. For., melyért már sok rendben kényszerültem mint szegény legény alkalmazkodni, mint a néhai Király­bírónak Méltósá­gos Grof Mikó Györgynek Ő méltóságának, azt most kieszközöli, valami módon méltóztasson a Királybíró Úr ezen panaszos jelentésemet feljebb is bé adni. Istálom alázatosan a Királybíró Urat méltóztasson kegyes atyai szívére venni, és ezek megfordítását nekem ki rendelni... Alázatos szolgája, Miklósvárszéki dullo biztos Mihály Sámuel"
A 32 rénes forintot kétéves késés után, 1821-ben fizette ki Dániel Elek alkirálybíró. Mihály Sámuel sorozatos kéréseit azért napolták el, mert amikor Tompa Jánosnak írt, és kérte a költségek megtérítését, az alkirálybíró-helyettes átküldte a levelet Szent­páli Imrének, aki szintén alkirálybíró-helyettes volt. Így a kifizetést Mihály Sámuelnek nem akarta végrehajtani egyik alkirálybíró-helyettes sem, várni kellett, amíg Dániel Elek kinevezett alkirálybírói tisztségét elfoglalja. Miklósvárszék peres ügyeit 1820-ban sorozatosan elnapolták, így a helyettesek minden felelősség alól mentesítették magukat.