Valamiért viszolygok a nyelvünkben elterpeszkedő "önerő" kifejezéstől. Valószínű, a ránk zúduló nemzetközi vándorszó, a szóösszetételekben az "auto" előtag túlhasználtsága miatt berzenkedem ennek hallatán.
Kézdiszentléleken jártunk, és a látottak láttán — ámuldozásaim közepette — majdnem-majdnem a helyére ütöttem ezt a nemkívánatosnak vélt szót.
Az ámulatot, bámulatot — érzésem szerint nemcsak bennem — az váltotta ki, hogy Balogh Tibor polgármester és Csüdör Katalin könyvtáros bemutatta a jó ízléssel és teljesen felújított egykori községházát, ennek beépített tetőterét, a hivatali hajlékok sorát, a korszerű, nagyvárosias kinézésű és berendezésű, tágas és sokkönyves könyvtárat, a pazar kialakítású tanácskozótermet, majd a rendezvény végeztével mustrát tartottunk az ugyancsak felújított Petőfi Sándor Művelődési Háznál, és záporozó kérdéseink mindenikére — no de mindezt miből, milyen pénzből? — a mosolygós és kurta válasz az volt: ön-, azaz saját erőből.
Kézdiszentlélek, az egykori Sancto Spirito (1332) a hozzá tartozó falvakkal közel ötezer fős, 99 százalékban magyar nagyközség. Csíksomlyó után Erdély legnagyobb, Szent István napján tízezreket magához vonzó római katolikus búcsús helye Felső-Háromszék egyik legreprezentatívabb hegyének, a kemény kőből rakott Perkőnek a lankáján és ennek tövében honol. Története különleges és fantasztikus, írókat, emlékírókat, köztük a mostani könyvtárnak is nevet adó Kemény Zsigmondot is az Özvegy és leányával, a Tarnóczi-várral magához láncoló, Orbán Balázs romantikus történelmi beállítottságát babonázó hely. Mondjam tovább? A hegy lábának támaszkodó, különleges alaprajzú, hatalmas kenyérgabona-asztagnak tűnő templomépületet rakott kőkerítés, köridomú bástyák őrzik.
Kézdiszentlélek régi latin neve, a Sancto Spirito a lélek és a szellem egyfészkűségére, azonosságára is utal. Amikor én ezt a csodálatos építményt gabonaasztaghoz is hasonlítom, arra a szellemi eledelre gondolok, amely ennek a nagyközségnek és környékének népét, a keresztény-székely-magyarokká lett egykori besenyőket és ivadékaikat táplálta, és táplálja ma is.
Nincs arra mód, hogy (nem egy esetben megmentésükért esdeklő) híres kúriái, az emlékművek, szobrok, emlékjelek sokaságát felsoroljam, csupán jelezni kívánom, hogy mindezt, mint a történelem során mindig, saját erőből, ha úgy tetszik, többnyire önerőből hordták, rakták, építették össze, tették annyira erőssé, hogy tartóssá váljék, akárcsak a Perkő messze földre látszó és messzi földön híres kemény köve.
A kézdiszentléleki "saját erő", az itteni "önerő" abban is megnyilvánul, hogy ebben a magyarokat magyarul pocskondiázó, politikai hacacárés, egymást gazemberező világban egy mukk nem hangzott el a politikáról.
A kézdiszentlélekiek ehelyett építkeznek. A külsőségek szépségébe öltöztetik településüket, amely nem más, mint a belső szépség kisugárzása.
A saját erő a belső erő kivetítése, tárgyiasulása.
