Új választójogi törvényeket készül elfogadtatni a demokrata-liberális—RMDSZ-koalíció. Egy már kiszivárogtatott hír jelzi a hatalom szándékát: ha tehetik, márpedig miért ne tehetnék, végletekig egyszerűsíteni kívánják a helyhatósági választásokat: az nyer, aki első körben a legtöbb szavazatot megszerzi.
Az RMDSZ hírek szerint belement e játékba, nyilatkozgatják is: remélik, ily módon visszaszerezhetik néhány erdélyi nagyváros, köztük Marosvásárhely vezetését. Amit a két utóbbi helyhatósági választáson ők maguk bénáztak el.
Elméletben igazuk lehet, ám a gyakorlat bonyolultabb. Ma már az RMDSZ mellett létezik egy másik párt, az MPP, s ha Tőkés Lászlóék tervei és vágyai valóra válnak, s ha Toró T. Tiboréknak időben sikerül bejegyeztetniük a befogadó gyűjtőpártnak elképzelt Erdélyi Magyar Néppártot, ott lesz a helyhatósági választási színtéren a harmadik magyar politikai alakulat is. Ha fölfalni szándékoznak egymást — a legjobb esetben egymillió szavazati joggal rendelkező romániai magyar állampolgár voksáért —, sok jóra nem számíthatnak.
Egyelőre keveset tudni magáról a törvényről, hány százaléknál húzzák meg a bejutás küszöbét a pártoknak, mennyinél a koalícióknak, milyen feltételek mellett jelentkezhetnek a jelöltek. De ismerve Emil Bocék jelenlegi népszerűségzuhanását, hatalmi vágyukat és gátlástalanságukat, bármi elképzelhető. Ráadásul ma még csak találgatni lehet, miként alakul a szövetségi elnökválasztás után az RMDSZ politikája. Zárnak, nyitnak, továbbra is Bocék uszályában maradnak, kivel tárgyalnak, kivel nem? És egyáltalán felismerik-e, bármily nagynak, erősnek és legyőzhetetlennek képzelik magukat, hogy népszerűségük mélyponton, a bizalom fogytán, s jövőben nem lesz elég a győzelemhez sem egy kicsi belső megújulás, sem a régi választási trükkök bevetése.
És a másik két magyar pártnak is okosnak kell lennie, s olyan országos és helyi szövetségeket, választási koalíciókat kell kötniük, az RMDSZ-szel is, melyek együtt győzelmet hoznak. Sem a gőgnek, sem a kizárólagosságnak, sem a régi sérelmek felböfögésének nincs helye, még az egészséges verseny is csak addig mehet el, ameddig nem veszélyezteti a magyarság elnyert pozícióit.
Úgy csörtessenek hát régi és új, hamvadó szövetségek és pártok, hogy kiderülhet, a romániai, erdélyi és főként a székelymagyarság nem kérődzik már semmiféle párttagságra, csupán autonóm létét meghatározó választásra.
