A B1-vitamin, a tiamin felfedezésével (1911, Kazimierz Funck lengyel biokémikus), majd a beriberi betegséget kutatók (Eijkman és Hopkins orvosi Nobel-díjasok, 1929) bebizonyították, hogy az idegrendszert, valamint a szívet és a vérkeringést súlyosan károsító avitaminózis az ún. ,,fényezett rizs" egyoldalú, gyakori fogyasztásának tulajdonítható, illetve hogy a teljes értékű barna rizs kivédi ezt a ,,végzetes" betegséget.
A tiamin a vékonybélben szívódik fel, innen a májba jut, ahol a mangánnal és egyes fehérjékkel enzimet képez (koenzim). Táplálékaink szénhidrátjait alakítják át glükózzá (vércukor), ami az idegsejtek fontos karbantartója. Megfelelő mennyiségben kell képződnie, ellenkező esetben az idegsejtek mielin-védőrétege sérül (veszít természetes sűrűségéből, optimális állagából), ez pedig idegi reakcióinkban nyilvánul meg. Ilyen tünetek az ingerültség, fáradékonyság, koncentrációs nehézségek, étvágytalanság, depresszió, alvászavar, végtagok zsibbadása stb. A tiaminhiány akár egész sejttelepek elhalását is okozhatja, ami közelíthet az Alzheimer-kór kialakulásához. De nemcsak idegrendszerünk, hanem szívünk (ritmuszavarok), emésztőrendszerünk (székrekedés), akár légzőrendszerünk is (nehéz légzés) is figyelmeztethet a tiaminhiányra.
Következésképp biztosítanunk kell táplálkozásunkkal legalább napi 1,5 mg tiamint (férfiaknak), 1,1, illetve 1,6 mg-ot (szoptatós) nőknek. Egyik legfontosabb forrásunk a sörélesztő (valamennyi B-vitamin a szükséges arányban előfordul benne), táplálékkiegészítőként (patikából, gyógynövényboltból) akár 13 mg-ot is tartalmaz. Továbbá a napraforgómag (1,95 mg/száz grammban), pisztácia (0,74), teljes őrlésű gabona (0,54), barna rizs (0,40), sonka (0,68), máj (0,26), zöldborsó (0,28), burgonya (0,12), de a tej és tejtermékek, a tojás (sárgája) hasonlóképp gazdag tiaminban.
Gyakorlati tanács mindennapjainkra: akár búzalisztből, akár rozslisztből készült kenyeret, pékárut vásárolunk, csak teljes kiőrlésű lisztből készült barnát (félbarnát) válasszunk. Az étrendünkben is gyakran használt rizsből ne a ,,fényezett" fehéret, hanem a barnát keressük, amely bár lassabban fő, keményebb marad, de nem vesztette el a ,,koptatással" sem vitaminértékét, sem a korpájában, csírájában őrzött esszenciális aminosavakat, a mintegy 8—12 százaléknyi fehérjét, mindezeket együttvéve a ,,rossz" koleszterinünk ,,ellenségeit". Hasonlóképp a román konyhában gyakori borscs, korpacibere nemcsak helyettesíti az ecetet, de értékesebb is vitaminban gazdag tápértékéért.
