Bár szűkebb pátriánkban egymást érik a rendezvények, előadások, az uzoni termésnapok alkalmából olyasmi történt, amire jó volna odafigyelni, sőt, ha lehet, egész Székelyföldön újra meghonosítani. A paraszttársadalom soha nem volt ilyen széthúzó, szervezetlen, tudatlan. Amit apáinktól, nagyapáinktól láttunk, hallottunk és tanultunk, annak az ideje lejárt, Európában új szelek fújnak. Az egyéni gazdálkodásnak vége, a ködös Albiontól szomszédainkig csak társulások, szövetségek, szövetkezetek és termékegyesületek képesek felvenni a könyörtelen gazdasági harcot a piac megszerzéséért. A farmer termel, a kereskedő elad, s a fogyasztó válogat. Mindenki végzi a magáét, de azt nagyon hatékonyan. Végre már rá kellene jönnünk, hogy a fejlett Európában az állam teljesen kivonul a gazdaság irányításából, ellenőrzéséből, és csak a pénzalapokat osztja, de csak akkor, ha a gazdatársadalom szövetkezik, s ha pályázni is tud.

Uzonban végre sikerült egy asztal mellé ültetni a mezőgazdasággal foglalkozó állami intézmények — kifizetési ügynökség, környezetvédők —, a civil szervezetek képviselőit és a gazdálkodókat, hogy összefogással, felelősséggel próbáljuk a fenntartható gazdasági fejlődést megalapozni. Vajda Ilona a kifizetési ügynökségtől a szép számban megjelent érdeklődő előtt nem titkolta, mindenre van pénz, de csak akkor, ha pályázunk, és ahhoz, hogy meg is nyerjük, nekünk is hozzá kell járulnunk. Hobincu Zoltán, a környezetvédők igazgatója a környezetszennyeződés jelenlegi állapotát ismertetve a nagyon sürgős teendőkről szólt. E sorok írója a biogazdálkodás előnyeiről, hátrányairól beszélt. A számtalan hozzászóló, érdeklődő bebizonyította, hogy a háromszéki földművelő is tenni akar, de nem tudja, mit és hogyan, hogy összefogással, szervezkedéssel sok feltornyosodott gond is megoldásra lelhet, csak mindenki tegye a dolgát.