Kétszáz évvel ezelőtt, 1811-ben az Osztrák—Magyar Monarchia területén feltalálták a nádméz juharfaléből, törökbúzaszárból, szőlőből való elkészítését. 1831-ben a cukorrépából is sikerült az általunk most is fogyasztott cukrot iparilag előállítani. A juharfa nedvéből előállított nádméz készítéséről az Erdélyi Gubernium a következőképpen rendelkezik Háromszék elöljáróinak:
,,1660 Guberniumi rendelet
Ő Felsége az idén feb. 8-án költ királyi decrétuma által a juharfának, melynek levéből a közjónak igen nagy hasznára nézve a nádméznek készítése feltaláltatott. Szoros tilalomba való tartása iránt, valamint más örökös birodalmaiban a szükséges intézkedések már megtétettek. Ezen hazában is rendelést tenni és egyszersmind az idén februárius 21-én 894 szám alatt innen nyomtatásban közönségessé tett könyvecskékben, amely módon megírattattak, a nádméznek a nevezett levéből készítése iránt, azon módok mellé mind az említett lének a juharfából való kivételére, mind pedig annak megfőzésére nézve az alább írt módokat is hozzá ragasztatni parancsolván. Nevezetesen az említett lének kivételére, hogy tudni illik annak idejében a juharfa egy bizonyos helyt megfurattatván azon lyukban a lé kifolyására kelletik azon lyukhoz mérsékelt bodzafából való csövet tenni, és mindhogy azon lé az írt csőn az aljára helyeztetett edénybe hosszasan folyván s megtörténvén, hogy azon hosszas idő alatt a csőbe lévő lé megfogyván, a folyamat bedugodik, s olvadás előtt az új lé amiatt azon csőn nem folyhatván. Folyását a cső külső alulvaló részin viszi, s az által azon lé a szárba megyen, hogy tehát ne történjék, szükséges lesz azon cső alja részire egy vas pléhből készített jó szélességű és a felső botra fából csinált csőnél hosszabb csatornát helyeztetni a végre, hogy azon csatornán el lehessen a bodzacsőbe nem folyható és a megfagyott lé miatt szerteszéjjel csepegő levet szár nélkül az aljára helyeztetett edénybe fogni. Ezen lének kifőzése alkalmatosságával pedig tapasztaltatván, hogy azon lé a már megírt mód szerint üstbe tétetvén, ha csak nagy gyorsasággal a főzés alá szüntelen nem kevertetik, az üstnek oldalához ragad. Próbák által s szerencsésen kitanultatott, miként lehessen azon levet a főzéskor az üstnek oldalához leendő ragadásától megoltalmazni. Mely kitanult mód ebből áll, vetessék két üst egyike, jóval nagyobb, mint a másik, úgy, hogy a kisebb a nagyobba tétetvén a két üst között, körül és alul 6 ujjnyi tágosság maradjon. A nagyobb üst vasból ónozás nélkül, a kisebb rézből belülről jól megónozva legyen készítve. A nagyobba forraltasson csak közönséges víz, amikor az duzzogva forr, kimérvén abból annyit, hogy a kisebb üstöt az említett juharfa lével belé lehessen tenni, oly formán, hogy a két üst között az írt hat ujjnyi tágosság forralt vízzel maradhasson. Minekutána ez így megesik, azon lé a két üstön keresztül és a két üst között lévő vízen által, minden az üsthöz való ragadás nélkül kifőzethetik. Meghagyatik ezennel kegyelmeteknek, hogy a juharfákat azon helyiségben szorgalmatosan terjeszteni, és minden veszedelemtől megőriztetni, az említett módokat pedig mindeneknek tudtára adni. Nevezetesen annak következése a főbb birtokosokat serkenteni el ne mulasszák. Kolozsvár, 18 május 1811, Ladislaus Csedő"
Valószínű, többször elolvasták a fenti levelet azok, akik a juharfa levéből nádmézet akartak készíteni. Több mint húsz évig próbálgattak juharfából, törökbúzából, szőlőből és szilvából nádmézet előállítani, nem túl nagy eredménnyel. Tessedik Sámuel 1830-tól Magyarországon és Erdélyben megkezdi a cukorrépa termesztését, és 1831-től már cukorgyárakat építenek, amelyekben az általunk ma is fogyasztott kristálycukrot előállították. Az Osztrák—Magyar Monarchiában a nádméz készítésének feltalálása előtt a gyarmatokról behozott, nagyon drága nádmézet fogyasztották a gazdagok, akiknek pénzük volt rá. A szegényebbek mézzel édesítettek. A cukor fogyasztása az utóbbi hetven évben egyre terjedt: 1931-ben az egy főre eső évi cukorfogyasztás 11 kg, 1960-ban 26 kg, 1992-ben pedig 39,9 kg.
