Kísértet járja be Észak-Afrika muzulmán államait, a forradalom kísértete. Kísértetiesen hasonlatos a helyzet az 1989-es csillagévhez, amikor néhány hónap alatt összeomlottak a kelet-közép-európai térség szocialista diktatúrái, mert a változások iránti vágyból utcára vonultak a tömegek.
Az összehasonlítás kétségtelen gyönyöre sem vezethet tévútra, Észak-Afrika nyomorgó muzulmán államaiban aligha lesz a két kedden európai vagy amerikai értelemben vett demokrácia, de kétségtelen, a Tunéziában meginduló tüntetések, amelyek a diktatúra végét jelentették, ragályosnak bizonyultak, s a szomszédos országokban, Algériában, Egyiptomban, Jemenben is utcára vonultak az elégedetlenkedők. A térség diktatúráiban sok a közös vonás, általában katonák irányítanak, és a három évtizede uralkodó diktátorok kormányzói stílusától nem idegenek a kíméletlen, erőszakos megoldások. Ráadásul ezek az országok szegények is, óriási a munkanélküliség. Egyiptomban napok óta néznek szembe — noha kijárási tilalom van! — a türelmüket elveszítő és változásokat, reformokat, demokratikus közállapotokat, szabad választásokat, munkahelyeket követelő tömegek a rendőrséggel, eddig több mint százra tehető a halottak s kétezerre a sebesültek száma. Vasárnap egy kilétét fel nem fedő kormánytisztviselő elismerte: a rendőrség több alkalommal is éles töltényt használt — magyarul: könyörtelenül a tömegbe lőttek, de az emberáradatot már nem lehet megfékezni, s hiába menesztette korrupt miniszterelnökét a három évtizede uralkodó 82 éves Mubarak elnök, az ő távozását is erőteljesen követelik. Utóda, legalábbis átmenetileg, a bécsi száműzetéséből hazatérő, Nobel-békedíjas Baradei, az ENSZ égisze alatt működő Nemzetközi Atomenergia-ügynökség volt vezetője lehet, noha Egyiptomban nagyobb hagyománya van a tábornokok uralmának.
Bár a tunéziai helyzetre sem az amerikai külügyér, sem Obama elnök nem reagált, Egyiptomot az utóbbi napokban többször is óvva intették, arra hívták fel a hatalmához ragaszkodó Mubarak figyelmét, hogy nem halogathatja tovább a demokratikus reformokat. Nyilván sem Amerikának, az Európai Uniónak, sem Izraelnek nem mindegy, ki veszi át a hatalmat Kairóban, s mindez milyen hatással lesz a nyolcvanmilliós ország Izrael-politikájára. Még megjósolni sem lehet, mi történik, ha ledől az egyiptomi dominó, ha szélsőséges iszlamisták ragadják magukhoz a hatalmat, akik esetleg már nem ismerik el Izraelt, megszűnik az ún. ,,hideg béke"! Ráadásul Egyiptomnak másik két szomszédjával, Líbiával és Szudánnal is nagyon rossz a viszonya. Mindez veszélyeztetheti az ingatag közel-keleti egyensúlyt. Ezért az amerikai diplomácia érezhetően Baradeit támogatja...
