Miután nem tartottuk magunkat államelnökünk utasításához, hogy tudniillik: Éljetek jól!, hanem egyszerűen fogtuk magunkat, és rosszabbul élünk, most szemtelen módon füttyögtetünk, meg fújogatunk Iaşi-ban meg Foksányban olyan szent ünnepen, mint az egyesülés évfordulója.
Még szerencse, hogy nem hozzánk jött ünnepelni, mert a román nacionalisták fordulásból félremagyarázták volna nemtetszésünk kinyilvánítását, mondván, hogy mi tulajdonképpen az egyesülés ellen tüntetünk. Protestáltak, persze, nyugdíjazott, valamint levitézlett katonatisztek is. Olyanok, akik negyven-egynéhány éves korukban jó nyugdíjba mentek el. És kaptak olyan négyszáznyolcvanmillió (régi) lej bánatpénzt, hogy ne búsuljanak nagyon. Most meg szép nyugdíjukat újra akarják számolni. De akik végigharcolták itthon a laktanyákban teljes szolgálati éveiket, azoknak nem fog nagyon fájni az újraszámolás.
Most, hogy nálunk a még meglevő gyárakat is bezárják, s külföldön is egyre kevesebb a munkalehetőség, jó megoldás lenne katonának menni. No nem olyan helyekre, mint Afganisztán, ahol lőnek, hanem csak ide, helyben, ahol tüntetnek. A székely mindig harcos nép volt. Miként a népköltészet is megörökítette, hogy például: Erdővidék az én hazám, / katonának szült az anyám. Mert mihez is kezdhet az emberfia vagy -lánya manapság? A régi harcos élet után, amikor védte a gyepűt, sok mindent megpróbált. Túrta a földet, állatot tartott. Aztán mesterséget tanult. Elment Bukarestbe szolgálni. Kitántorgott Amerikába. Beállt a kollektívbe. Nekifogott a gyárakban dolgozni. Aztán kiállt a kollektívből. Elment külföldre munkát keresni. Beállt munkanélkülinek. Elment nyugdíjba. És így tovább. Ha csak nem különleges nyugdíjat kap (amit lehet, hogy most újraszámolnak), akkor mihez kezdhet? Hát például gyereket vállal. Mert most lehet, hogy a magyar állampolgárság és a szavazati jog mellé gyerekpénzt is kapunk. De csak akkor, ha Kiss István MPP-alelnök javaslatát komolyan veszi a magyar kormány, és így az erdélyi magyar anyák is gyereknevelési segélyt kapnak. Így az itthoni és az otthoni gyereksegélyből már egy család hosszú ideig eltengődhetne, ha szorgalmasan gyarapítaná nemzetünket. Esetleg, ahogy Kiss kifejtette: ,,...huszonöt év múlva megoldaná a Kárpát-medencei magyarság demográfiai problémáit". A Habsburgok még azt mondták, ,,...te csak házasodj, boldog Ausztria." A magyarok a határon túl meg azt mondják majd: te csak szaporodj, boldogtalan magyar!
Bár lehet, hogy az alelnök főnöke, Szász Jenő egzisztenciális gondjai megoldására gondolt, aki most munka nélkül maradt, miután kirúgták Udvarhelyen alpolgármesteri beosztásából, mivel három hónap alatt egy hetet tevékenykedett havi 2150 lejes fizetéséért. De még fiatal, és esetleg megél gyerekvállalásból. Arra bizonyosan nem gondolt, hogy jót tehet Markó Bélának is, ha már nem lesz RMDSZ-elnök.
Ha ez eszébe jut, nem javasol ilyeneket.