Mindent összevágtak, ócskavasnak eladták Albert Levente felvétele

Folytatva a múltkor elkezdett történetet, mint láttuk, átokként fogta meg az üzemet a volt miniszterelnök, Petre Roman jóslata is — aki még 1991-ben egy alkalommal az egész román ipart meglehetős keresetlenséggel ,,ócskavasnak" minősítette —, de annál jóval cifrább ügyek is adódtak Rétyen. Ugyanis a létesítmény a román privatizáció kiismerhetetlen labirintusának kényszerpályáira lökve, terroristaként elítélt ,,befektető" kezébe került. Erről írta lapunk 2005. április 20-án Az arab maffia Háromszéken cím alatt:
"A rétyi lengyár ellen (hivatalos nevén: S. C. Mestecăniş S. A.) 2000 áprilisában csődeljárást indítottak, a cég aktíváit az állami vagyonügynökség megbízásából a bákói Cont Expert Kft. értékesítette. A Rétyi Nyír csodálatos környezetében található volt lengyárat 2002-ben megvásárolta a bukaresti Unu International Eximp Kft. (bejegyzési száma: J402/92/07/1992), majd rövid idő után gazdát cserélt, s a suceavai Valverde Kft. vásárolta meg.
Azonban 2003 végén a rétyi polgármesteri hivatalnál az ingatlan adója kiszámításához szükséges nyilatkozatokat már a bákói illetőségű Ifigenia Trading Kft. nyújtja be.
Mint megtudtuk, a bákói cégbíróságon 2002. május 17-én bejegyzett Ifigenia Trading Kft. többségi tulajdonosa az 1962. november 29-én Irakban született Mohammad Munaf, aki a részvények 95 százaléka felett rendelkezik."
Az árverést követően ötvenvalahány évi működés után általános rombolás indult a gyártelepen, valóban ebek harmincadjára került a rétyi lengyár, s a tragikus végkifejletet tehetetlenül nézte végig a megye.
Gépből nyersanyag
Erről meséli Tamás Dénes volt igazgató, rétyi lakos, aki akkor már kívülállóként, de az egész faluval együtt akaratlan szemtanúja volt a dolognak:
— A szerződésben szerintem kellett lennie olyan kikötésnek, hogy néhány évig folytatják a tevékenységet, de erre nem vigyázott senki. Előbb a gépeket kezdték kiszerelni és összevágni, hogy ócskavasként eladhassák. Csak a hegesztők működtek, mindent összevágtak, és autókon elszállították. Hatalmas pneumatikus csőrendszeren ment körbe a pozdorja, a feldolgozott anyag, azt mind leszerelték, a cinezett pléhet, mindent, ami mozgatható volt. Nem lehetett látni, mit csinálnak a csarnokokban. De lassan minden eltűnt. Később egyszer bementem fényképezni, a nosztalgia visszavitt. Mégis­csak az életem egy darabja épült bele. Két kis kazánunk volt, pozdorjával tüzeltünk, a legolcsóbb megoldás volt, a csarnokokat, az irodákat fűtöttük velük. Nyomuk veszett. Ki­ásták a földből a csöveket, a derítőállomásból mindent, ami fémből volt, elhordtak. Erről jut eszembe, csak a vízminőség-ellenőrző labor három embernek adott munkát...

Ifigenia — Rétyen
Ha a több mint száz rétyi család megélhetését, a falutörténet egyetlen ipari létesítményét nézzük, talán nem is annyira bizarr a párhuzam, és nem túlzás azt állítani, a volt mükénéi királylány végzetével némileg összemérhető csapás sújtotta a lengyárat. Hogyan jön ide a királylány, mindjárt meglátjuk. Összefonódik a történetben az üzleti alvilág és a törvényesség ornátusát öltő eszközemberek érdekszövetsége. Ráadásul, ha nem is mitikus, de kimondott köd lengi be az egészet, mely máig eltakarja a felelősöket, s mely nyomozók után kiáltana.
Hogy ebbe a szomorú végkifejletbe a gyár valamikori alkalmazottjainak semmi beleszólásuk nem volt, az a hazai magánosítás sajátos és minősíthetetlen ,,törvényfelettiségével", ha magyarázható.
Az említett, terrorizmusért elfogott arab polgár, aki 2002-ben tűnik fel az okmányokban, minden volt, csak üzletember nem, mint napnál világosabban bebizonyosodott róla. Lapunk is megírta 2008-ban:
,,Munaf 1989 előtt jött Romániába, építészeti egyetemet végzett, majd megjárta az Amerikai Egyesült Államokat is, de visszatért Romániá­ba, ahol vállalkozásba kezdett. A cégbírósági bejegyzés szerint a (lengyárat megvásárló) Ifigenia Trading Kft. fő tevékenysége elektronikai komponensek gyártása. Munaf egy másik Bákó megyei cégnél, a 3,325 milliárd lej törzstőkével rendelkező Forex-Bac Kft.-nél is többségi tulajdonos, amely fakitermeléssel és -értékesítéssel foglalkozik. Utóbbihoz Omár Haj­számnak, a korrupciós ügyekkel vádolt (jelenleg letartóztatott) üzletembernek is köze van. A központi lapok értesülései szerint a Forex-Bac Kft.-t Omár Mohamed, Omár Hajszám testvére adminisztrálta, viszont tavaly ősszel (2007-ben) megneszelte, hogy a Hajszám névhez fűződő cégek a pénzügyiek górcsöve alá kerülnek, így 2,8 millió dollárral elhúzta a csíkot Romá­niából."
Mint ismeretes, Hajszámot csalássorozat, emberrablási ügy felgöngyölítése kapcsán — az elrabolt újságírók kiszabadultak — letartóztatták, de sikerült a vizsgálati fogságból megszöknie, ma állítólag Szíriában bujkál, s kiadatási tárgyalások folynak személyéről, de családja csatlakozhatott hozzá. A sajtó az egész emberrablási kísérletet figyelemelterelő akciónak minősítette, mértékadó hírmagyarázók úgy vélték, az elkövetők általa alighanem zavaros gazdasági üzelmeik bocsánatát akarták kicsikarni zsarolás útján.

A rendőrség nem érdeklődött
Lapunk említett 2005-ös számából idézünk:
"Térjünk vissza az Ifigenia Trading Kft.-re, amelyhez a rétyi lengyár is tartozott. E cégen keresztül a központi lapok értesülései szerint Mohammad Munaf tavaly 16 milliárd áfát akart visszaigényelni jogtalanul az államtól, de kiderült, hogy különböző fantomcégek közötti fiktív tranzakciókról van szó, így hát az áfát nem adták vissza. Ilyen a rétyi lengyár is, ugyanis évek óta semmilyen termelési tevékenység nem folyik ott. A gyár mintegy 22 hektáros területén egy, a Feketeügy partjához közel eső, felszántott parcellában a kovásznai Ioan Samoilă tavaly mákot termelt — ehhez a megyei mezőgazdasági igazgatóságtól engedélye volt. Mint a megyei rendőrségen érdeklődésünkre közölték: Omár Moha­med rétyi tulajdonát ez idáig a gazdasági rendőrség egyszer sem ellenőrizte, mivel a cég nem folytatott gazdasági tevékenységet."

Spekulánsok
Lapunk 2008. június 13-án gazdaságilag értelmezi, mi történt az árverés kapcsán és azt követően a gyárral. A befektetés sajátosan aberráns, élősdi fajtájának esett áldozatul a román ipar jó hányada (de ez fürdőhelyekre is vonatkozik, pl. Borszékre), ennek példája az is, ami Rétyen megesett: ,,A rétyi lengyár privatizáció utáni története oldalakat töltene meg. Több tulajdonoscsere után, miközben minden mozgatható felszerelést leszereltek és elszállítottak, vagyis a gyár nem működött, értéke több mint tízszeresére növekedett (kiemelés tőlem — B. K. A.). A tó, illetve a rezervátum közelében levő 22 hektáros terület ugyanis rendkívül kedvező helyen fekszik. 2000-ben még alig több mint egymilliárd lejért egy bukaresti üzletember vásárolta meg. Három év alatt nem kevesebb, mint öt cég leltárán ment át, a hírek szerint mindeniknek köze volt a nagy botrányokba keveredett Omár Hajszámhoz. A telep legutolsó bejegyzett tulajdonosa a bákói Ifigenia Trading Kft. volt, a céget Mohamed Munaf 95 százalékban birtokolja. A felhalmozott adósság miatt a bákói pénzügyi hivatal két évvel ezelőtt (2006-ban) zárolta a telepet, de a végrehajtási eljárás áfa-visszaigénylés miatt elhúzódott — tudtuk meg Ambrus Attilától. A sepsiszentgyörgyi pénzügyi körzet igazgatója kérdésünkre elmondta, a versenytárgyalást egy hónappal ezelőtt (2008 májusában) hirdették meg, az első kikiáltásra senki nem jelentkezett. Végül a második liciten a brassói illetőségű Eurotechnology Kft. egyedüli jelentkezőként 16 milliárd régi lej plusz áfát fizetett érte. Több mint kétévi huzavona után új gazdára talált a rétyi lengyár." (Ferencz Csaba)

A mai helyzet
Dálnoki Lajos, Réty jelenlegi polgármestere 2004 óta ismerője a helyzetnek. A község a bákói Ifigenia Trading Kft.-t ma is pereli adósságaiért, pedig ami maradt a lengyárból, már rég Robert Weber brassói üzletember tulajdona. Miért?
— Robert Weber ugyanaz, aki a sepsiszentgyörgyi Spar üzlet ingatlanját is birtokolja. Nos, nekünk nem ő, hanem az Ifigenia Trading adósunk a mai napig, ugyanis amikor csődbe ment, akkor nem normális felszámoláson esett át, hanem a megyei pénzügy zárlat alá vette, majd elárverezte. Mivel az adóhátralékot nem kaptuk meg, végrehajtóhoz folyamodtunk. Bákói bejegyzésű a cég, amiatt csak ottani végrehajtóval lehetett a szabályok szerint szerződést kötni. Ér­dembeli eredményt, sajnos, nem sikerült azóta sem elérni.
— Nem kaphattak volna például egy telekrészt kárpótlásként?
— Nem, mert az árverésen az egész Weber tulajdonába ment át.
— A falunak sokféleképpen lehetne haszna belőle ma is, társulhatnának például...
— A mai tulajdonos fizeti az adót, és kiadta egy húsztehenes gazdának, aki legelő gyanánt használja, és még két embert alkalmazott. A falu vesztesége hatalmas, több mint száz család kereste ott a kenyerét. Aki nyugdíjba ment, jól járt, de a fiatalabbak közül sokan nem tudtak másutt elhelyezkedni. A mai tulajdonos tehetős ember, akinek tudomásom szerint van elképzelése arról, hogy az ingatlant turisztikailag lehetne hasznosítani. A 22 hektár ugyanis egészen a tóig nyúlik. Gondolom, a válság miatt nem fogott még hozzá. A csődbe ment Torpi cég felszámolóbiztosától még megvásárolt egy telket. Mennyit fizetett érte? A kikiáltási ár régi lejben 22 milliárd volt, tehát hektáronként egymilliárd, azaz négyzetméterenként kb. olyan két és fél euró. Nos, abban az övezetben ma megkérnek öt-hat eurót is négyzetméteréért. Legfeljebb a betonmedencék eltüntetésével lesz baj. Viszont hasznosítható a ma is ép raktár, az irodák épülete. Lett volna közös elképzelésünk is, de ekkora kölcsönt most nem tudunk felvenni, mert sikeresen pályáztunk vidékfejlesztésre, öt kilométer utat fogunk aszfaltozni, urbanizáljuk községünket, Bitán csatorna- és vízvezeték-hálózatot építünk, a központban felújítunk egy műemlék épületet stb. Most ez köti le minden anyagi erőnket.

*

A rétyi lengyár története tehát végleg lezárult. Egy sajátságosan, eredetileg a helyi feltételekkel messzemenően számoló gazdasági létesítményt úgy juttatott csődbe az emberi hozzá nem értés, illetve az elhibázott gazdaságpolitika, hogy előbb esztelen bővítésbe hajszolta, utóbb pedig magánosítás címén szabályosan elkótyavetyélte. Ami azonban nem változott, a gazdasági feltételek ma is kedveznének a lentermesztésnek Rétyen, ha az feltámadna, a feldolgozás is újból megjelenhet, de mindent elölről kellene kezdeni. Az ország valamikori tizenhat lengyára mind leállt. Hogy a kilátások ma milyenek, azt legfeljebb azok tudnák megmondani, akik a len­ipar mai világállapotáról, termékeinek esetleges keresettségéről vagy például a kínai árudömpingről rendelkeznek megbízható értesülésekkel.