Amikor a Teremtő az állatokat, amelyeket a földre szánt, lábra állította, ahogy engedte őket kifelé, mindnek mondta a nevét. Te kutya vagy, te nyúl vagy, mókus vagy, szarvas.
Ment minden állat a maga megélhetése után.
Egy idő múlva a Magasságos összehívta teremtményeit kitudni, váltanak-e a nevük hallatára. Mindet szólította:
— Galamb!
A galamb odaröppent, értette a nevét.
— Nyúl!
Odaugrott, látszott, hogy tudja a nevét.
— Kecske!
Odamekegett. Értette a nevét.
— Szamár!
Az meg sem mozdult. Nem emlékezett, minek nevezte az Úr. Megfogta a fülét, meghúzgálta, azt mondta:
— Szamár!
Azóta hosszú a füle.