Köztéri szobrokkal, művészettel kapcsolatos gondolatai mellett a székely falvakban még mindig létező épített örökség megóvására bátorított tegnap este a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtárban tartott előadásában Farkas Ádám magyarországi szobrász, egyetemi tanár.
Szobrok a városban, korlátok, kihívások, lehetőségek című előadásában egyrészt ismertette a budapesti Műcsarnok decemberi szobrászkonferenciájára megfogalmazott töprengéseit a művészetről ("a mai művész hajdani mágusok kései leszármazottja"), kiemelten elemezve a köztéri szobrok típusait, azok befogadási esélyeit. "Az egyetlen hiteles zsűri az idő, adjunk esélyt az időnek" — vélekedett. Másrészt művészettörténeti bevezetője után vetített fotóival mutatta meg, milyen európai — igen jó és követhető! — példák vannak a kortárs köztéri szobrokra, rávillantott az építészet és a szobrászat közötti kapcsolatra, illetve saját szobraira is. Továbbá "kakukktojásként" elmondta, évek óta erdélyi művésztelepekre hozza tanítványait, mert Magyarországnak "meglehetősen szüksége van arra a magyarság- és székelységtudatra, illetve öntudatra, ami itt él". Nagyon fontos, hogy Erdélyben, a Székelyföldön van egy olyan érték, az épített kultúra, ami még érintetlen a székely falvakban; ez olyan turisztikai lehetőséget is jelentő európai érték, melynek megmentéséért a huszonnegyedik órában össze kellene fogni — hangsúlyozta Farkas Ádám, rossz példaként említve Korond "elsilányulását", építészeti értékeinek elvesztését.
