Nagy érdeklődéssel követem (mint nagyon sok erdélyi) — ma ez nem gond, mint két évtizeddel ezelőtt volt — a NEMZET SPORTOLÓJA körüli vitát. Hangsúlyozom: a NEMZET.
És itt meg is állok, de engedtessék meg a kérdés: Mit vétettek a magyar nemzet ellen például Erdély sportolói — a négyszeres olimpiai bajnok és ezüstérmes, a kétszeres világbajnoki arany-, hatszoros ezüst-, kétszeres bronzérmes, a nyolcszoros Európa-bajnok, háromszoros ezüst- és kétszeres bronzérmes, zágoni születésű tornászlány (ma kétgyermekes édesanya), Szabó Katalin; a kétszeres olimpiai és Európa-bajnok, a női magasugrás világcsúcsát tizenötször átírt, temesvári születésű, budapesti kötődésű Balázs Jolán; a kétszeres világbajnok, olimpiai ezüst- és bronzérmes, imecsfalvi születésű Kicsid Gábor, a székelyudvarhelyi Orbán István, Miklós Magda kézilabdázónk...? És akkor még nem szóltam Erdély "testőreiről", a vívó lányokról — Szabóné Orbán Olgáról, Jeneiné Gyulai Ilonáról, Stahlné Jencsik Katalinról, Szabóné Lázár Rékáról; a kézilabdakapusról, a többszörös világbajnok Nagy Irénről, Ugron Jozefináról, Radó Ilonáról... Folytathatnám tovább a sort, hiszen sokan vannak.
Itt valami hibázik. Valami nincs rendjén.
Tudom, tudjuk, az erdélyiek nem a magyarországi sportélet trófeakincsét gazdagították, de az egyetemes magyarságét, az utóbbi évben oly sokszor hangoztatott MAGYAR NEMZETét, az egyetemes magyar sportét igen! Igen, az egyetemes magyar sportét, mert ha van egyetemes magyar irodalom, kultúra, népköltészet és így tovább, akkor van egyetemes magyar sport is. Nem hiszem, hogy van e földön egyetlen magyar is, aki kizárná soraiból Ady Endrét, Tamási Áront, Benedek Eleket, Barabás Miklóst, Kriza Jánost, Apáczai Csere Jánost, a két Bolyait — Farkast és Jánost —, Bartók Bélát... Ha minden egyetemes magyar — főleg, amikor rendkívüli értékekről van szó —, akkor miért ne lehetne a sport is az? Miért ne lehetnének Szabó Katalin, Balázs Jolán, Kicsid Gábor, Szabóné Orbán Olga és a többiek a NEMZET SPORTOLÓI? Miért? Ki kellene már találni valami okosat, hogy a sport terén is érezzük, egy nemzetbe tartozunk, a magyar nemzetbe!!!
Ha mi, határon túliak büszkék vagyunk az anyaországi sportolók sikereire, eredményeire, nagyon szeretnénk, hogy az anyaországiak is ne csak beszéljenek a "nemzetről", hanem fogadják is magukénak a határon túli magyar ajkú sportolók eredményeit, sikereit. Legalább időnként egy-egy félmondatban mondják el: — És akkor még nem szóltunk az "anyaország kebléről" elszakított gyermekekről, akik szintén olyan jók, mint a mieink. Magyarok ők is, a magyar nemzet fiai, leányai.
(nagymohai)
