SportéletKevesen vannak, akik szeretik a mozgást!

2011. február 7., hétfő, Sport

Két évvel ezelőtt jártunk utoljára Baróton, akkor azt tudtuk meg, hogy kevés pénzből csak nagyon keveset áldoznak a sportra. Az elmúlt hét folyamán újra ellátogattunk Erdővidék fővárosába, s első utunk a polgármesteri hivatal felé vezetett. Itt megtudtuk, hogy a városnak jelen pillanatban csupán három aktív sportegyesülete van: a Barót Városi Sport Club, a RIKA Sporthorgász Egyesület és a Turul MC-Erdővidék Sportklub.

A baróti sportcsarnok

Továbbá az is kiderült, hogy nagy vonalakban elkészült Barót 2011-es sportnaptára, ami most még csak 18 (!) rendezvényt tartalmaz. A sportesemények nagy többségére a városnapi mulatságok alkalmával kerül sor, így az év többi részére nagyon kevés rendezvény marad. A polgármesteri hivatal a Barót Városi Sport Club 2008-as megalakulása óta évente 30 000 lejt fordított a sportra, s a város rossz gazdasági helyzete miatt idén az is elképzelhető, hogy még ennyi pénz sem lesz a sport támogatására. Az önkormányzatnál tett látogatásunk után felkerestük Csíki Lászlót, a sportklub vezetőjét, aki keserű szájízzel nyugtázta azt, hogy Baróton egyre kevesebben vannak, akik szeretik a mozgást, a sportot. A továbbiakban rövid beszélgetést olvashatnak, amelyben szó esik a baróti sport jelenlegi helyzetéről, a kilátástalannak tűnő jövőről és az idén létrehozandó teniszpályákról.
— Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen egymást érik a sportrendezvények, a két település csapatai, sportolói folyamatosan jó eredményeket érnek el, és ezáltal öregbítik városuk hírnevét. Sport terén jelen pillanatban hogy áll Barót? — kérdeztük Csíki Lászlót.
— A 2008-ban megalapított Barót Városi Sport Clubot leginkább a felnÅ‘ttek veszik igénybe, a gyerekek iskolás szinten sportolnak. A legnagyobb tömeget a teremfoci, azaz a városi bajnokság mozgat meg. A csapatok benevezési díjat fizetnek, a Sport Club a teremdíjba ,,pótol be", a szervezésben és a díjazásban szoktunk még segíteni. Továbbá ott van a nagypályás futballcsapatunk, amely nagyon gyenge anyagi körülmények között működik. A felsorolást asztaliteniszezÅ‘inkkel folytatnám, akik a Székelyföld Kupában érdekeltek. Számukra tavaly jártak le a csoportküzdelmek, és a közeljövÅ‘ben Csíkszeredában rendezik meg a döntÅ‘t. A lista következÅ‘ sportja a tenisz, amit egyelÅ‘re teremben játszunk. Három csoportunk is van, amely rendszeresen teniszezik, de már gyerekek is érdeklÅ‘dnek a sport iránt. Van egy nÅ‘i kézilabdacsapatunk is, amely az egykori nÅ‘i csapat tagjaiból áll, és idÅ‘nként szomszédos székelyföldi városokkal méri össze erejét. A baróti szkanderesek 2009-ben országos szinten jelentÅ‘s eredményeket értek el, így részt vettek az olaszországi világbajnokságon. Tavaly viszont a tengerentúlon volt a vb, s így arra a versenyre nem jutottak már ki. Sportolóink közül Szakács Tímea az elmúlt esztendÅ‘ben országos bajnok volt, s ha jól tudom, Egyed András bronzérmes lett. Sajnos, nagyon kevesen vannak a városban azok, akik felfogják, mennyire fontos a mai világban a sport. Nagy a varázsa a tévének és a számítógépnek, s kevesen vannak azok, akik a mozgást is szeretik.
— Milyen kihasználtsága van a városi sportcsarnoknak?
— A sportcsarnokot délelÅ‘tt az iskolások használják, délután pedig a város többi polgára veszi birtokába. Nap mint nap 17 órától késÅ‘ estig, azaz 10—11 óráig van program a teremben. Két minifoci-bajnokságnak is otthont ad a sportcsarnok, ott teniszezünk, és néha a kézilabdázók is használják.
— A polgármesteri hivatal információi szerint az elmúlt évben harmincezer lejt kapott a Barót VSC. Mire volt elég ez a kis összeg?
— Ez a pénz az összes sportnak szólt! Az önkormányzattal kötött szerzÅ‘dés szerint a pénz háromnegyede a labdarúgásé, az egynegyede pedig a többi sporté. A különféle sportokra a pénz úgy-ahogy elég volt, de a 22 500 lejbÅ‘l hogyan lehet egy futballcsapaton segíteni. A könyvelési adatok szerint tavaly a megyei labdarúgó-szövetség felé mintegy 8500 lejt (átigazolások, bírói díjak, sárga, illetve piros lapok) fizettünk, a szállításra közel 10 000 lejt költöttünk el, és még adósak vagyunk körülbelül 2500 lejjel. Ha ezeket a számokat összeadjuk, akkor a költségvetés nagy része már elfogyott, s hol van a pénz a felszerelésre, az orvosi ellátásra. Ez idáig az önkormányzat egy alkalmazottja felelt a futballpálya karbantartásáért, a leépítések következtében ez az állás is megszűnt, így erre a feladatra nekünk kellett felvennünk egy személyt, akit minimálbérrel fizetünk.
— Ebben a rossz gazdasági helyzetben elÅ‘reláthatóan idénre még annyi pénz sem lesz a sportra, mint tavaly. Milyen terveket szÅ‘ttek erre az esztendÅ‘re?
— Szeretnénk, ha a futballcsapatunk benn maradna a IV. ligában. Az az igazság, ha megszűnik a nagypályás foci, akkor nem tudom, még milyen sport marad Baróton! Most megkezdjük az évet, és lassan majd kiderül minden. Szponzorunk is kevés van, akik ebben a gazdasági válságban kevesebb pénzzel tudnak segíteni, mint eddig.
— Úgy tudjuk, gond van a focipálya lelátójával...
— Igen, ez így van. A lelátót le kellett zárnunk, mert tavaly az egyik szint beszakadt, és már nem lehet használni. Nem tudom, mi lenne a megoldás, ebben az ügyben csak a tanács tud tenni valamit, hiszen saját erÅ‘bÅ‘l mi nem tudunk csinálni semmit...
— Az önkormányzattól tudjuk, hogy a Barót VSC kezdeményezÅ‘ként pályázatot nyert sport- és szabadidÅ‘központ létesítésére. Konkrétan mirÅ‘l is van szó?
— A tavaly pályázatot nyújtottunk be a kormányhoz, s a sikeres elbírálás után decemberben már a szerzÅ‘dést is aláírtuk. Mintegy hatvanezer lejrÅ‘l van szó, amibÅ‘l három salakos teniszpályát szeretnénk létesíteni. A pályázat lefutása után a pályákat az SC kapja meg használatban, így elÅ‘reláthatóan olcsóbban lehet űzni a sportot, s a gyerekek oktatása is könnyebb lesz. Ha a teniszpályákat elkészítjük az év közepéig, és az idén még tudjuk is használni Å‘ket, a befolyt pénz, reméljük, elég lesz majd arra, hogy kifizessük azt az embert, aki gondozza a tenisz- és a focipályát (ezek egymás mellett lesznek).
Sajnos, a mai világ folyton-folyvást a pénz körül forog. Ennek ellenére, mindenhez nem kell pénz. Néha egy kis jó szándékkal, pár jó szóval, önkéntes munkával és önzetlen odaadással meg lehet oldani dolgokat. Itt gondolok sportesemények szervezésére, gyerekek edzésére és felkészítésére egy-egy versenyre. Tehát akarni kell, és mindent meg lehet tenni. Bízzunk abban, hogy a közeljövőben a baróti polgárok, az önkormányzat felismeri a sport fontosságát, és ezt követően képesek lesznek erre is több időt, energiát és pénzt áldozni.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 514
szavazógép
2011-02-07: Sport - :

Jégen az U12-es korosztály (Jégkorong)

Gyergyószentmiklós adott otthont az U 12 korosztály jégkorong-bajnoksága elsÅ‘ szakaszának, melyen részt vett Kézdivásárhely együttese is. Az alábbi eredményeket érte el a felsÅ‘-háromszéki együttes: a Bukaresti Triumffal 14—0, Galac II.-vel 4—4, az aranygóllal 4—5, a Gyergyószentmiklósi Progymmel 1—2. (N. J.)
2011-02-07: Sport - Tibodi Ferenc:

A IV. ligában való maradás a cél (Labdarúgás, IV. liga)

Egyre mélyebbre süllyed a baróti futballcsapat, amely az elmúlt szezont a 12. helyen zárta, a IV. ligás küzdelemsorozat 2010—2011-es kiírásának elsÅ‘ felét pedig a 14. pozícióban fejezte be. A csapat hanyatlása a pénztelenséghez és a játékosok eligazolásához vezethetÅ‘ vissza. Számunk­ra most a IV. ligában való maradás a cél — nyilatkozta Benedek Imre, a bányaváros labdarúgó-együttesének edzÅ‘je, akivel a csapat Å‘szi idényérÅ‘l és jelenlegi helyzetérÅ‘l beszélgettünk.