A megbeszélt idő előtt érkeztem Uzonba. Nem a véletlen játéka volt, látni akartam a zöld gyepet borító hószőnyeg állapotát. Nos, eléggé megviselt állapotban fogadott. S ha vallatóra foghattam volna, minden bizonnyal elmondja, hogy ,,nagyon megtapostak, kímélet nélkül..." Nem vitás, itt dolgoznak. Nem kellett sokat várnom, érkezett is a csapat mozgatórúgója, Rétyi András.
— Uzon labdarúgócsapata január 22-én kezdte meg a téli ,,alapozást" heti két edzéssel — mondja András, aki civilben a szakosztály alelnöke (az elnök: Kozma Béla) —, kint a szabadban, bent a teremben dolgoznak a legények, s a hét végére igyekszünk mindig összehozni egy edzőmeccset. Az elsőn már túl vagyunk, nem kis meglepetésre itt, Uzonban 3—1-re legyőztük az őszi bajnok Zágont. Messzemenő következtetést nem vonhatunk le, távol is áll tőlünk, azt viszont hadd tegyem hozzá: csak így tovább, srácok.
— Elégedettek az együttes őszi teljesítményével?
— A tizedik helyen zártuk az őszi idényt. Tudom, volt az jobb is. Na de ne felejtsük el, most tértünk vissza a IV. ligába. Úgymond újoncok vagyunk, s ez érződött játékunkon. A hazai szurkolótábor előtti bizonyítási vágy sokszor görcsös erőlködésbe torkollott, s belerohantunk a vereségek sorába. Öt mérkőzést veszítettünk el itthon. Idegenben sokkal jobban ment, felszabadultan fociztak a fiúk, mindössze egy meccset veszítettek el, s azt is Zágonban. Ha figyelembe vesszük, hogy a mezőny legfiatalabb (a játékosok életkorának átlagát véve alapul) csapatai közé tartozik az uzoni, akkor a feltett kérdésre inkább az igennel válaszolok. S ha már a fiatalokra hivatkoztam, itt mondom el, hogy a jövőben folytatjuk a fiatalítást. Ez nem jelenti azt, hogy lemondunk az öregekről. Az ő tapasztalatukra, tudásukra szükségünk van. Elfogadom az arany igazságot, mely szerint ,,kell az öreg a házhoz."
— Történt-e valamilyen változás a keretben?
— Távozott Florin Radu, aki elment dolgozni Olaszországba, s minden bizonnyal nem jön vissza a tavaszon, aztán kiadtuk a könyvét Antal Csongornak, na persze az ő kérésére, és jelezte távozási szándékát a rétyi Zoltáni János, nagyon fog hiányozni, jó játékos, igazi csapatember, na de ha távozni akar, nem állunk útjába, csupán megköszönjük eddigi játékát. S hogy valami jót is mondjak: hazatér Târgoviştéről Csíki László. Nem egyedül hagyja ott a ,,híres" ifjúsági központot, még két kézdivásárhelyi is hazajön. Laci már jár edzésekre, reméljük, az átigazolását is sikerül rövidesen nyélbe ütnünk. Na meg aztán jelentkezett még három fiatal ígéret, a próbajátékok után tudom csak megmondani, hogy tartunk-e igényt rájuk.
— A rendelkezésükre álló keret?
— Kapusok: Vasile Beiu, Ötves Vilmos, Hajnal Gabriel Zsolt, hátvédek: Sipos István, Prezsmer Levente, Szakács István, Ördögh Zoltán, Bordás Tibor, Constantin Moaşa, Claudiu Popină, középpályások: Gál Tóbiás, Incze Imre, Ion Viţăluş, Papp Zsolt, csatárok: Szabó Zoltán (szerk. megj.: a csapat legeredményesebb játékosa 7 góllal), Sergiu Tomulescu, és akkor írjuk ide Csíki Lászlót. Az edzői teendőket továbbra is Brandbura Giani látja el, az ifiknél pedig Incze Imre.
— A csapat támogatói?
— Mindenekelőtt az uzoni önkormányzat, aztán Kozma Béla vállalkozó, tanácstag és még sokan mások, valamennyiüknek a csapat, a sport nevében ezer köszönet és hála. De köszönet mindenkinek, aki valamit is tett a futball érdekében, a pályán, közvetlen környékén, a lelátón, az öltözőben. Merem hinni, remélni, hogy nemes lelkük a tavaszon is a csapat mellett tartja őket.
— A cél?
— Megkapaszkodni a negyedik ligában, aztán fokozatosan építeni a jövő csapatát. Uzon község megérdemli, hogy jó futballcsapata legyen. Ezen fáradozunk ma, és fogunk fáradozni a jövőben is. (-ros)
Dobogóközelben
Az illyefalvi stadionban kellemes látvány fogadott. Frissen festett öltöző kívül, belül, felül (újracserepezték), fajanszozott fürdő, hideg, meleg víz... A pályán széttaposott hó arról árulkodik, hogy az együttesek túl vannak már az izomlázas állapoton.
— Ilyen munkához — jegyeztem meg Támpa László elnöknek — támogatók kellettek...
— Nagy-nagy örömünkre fenntartások nélkül siettek segítségünkre, az önkormányzat mellé felsorakozott a Byt-Con, a PPC, a Fenestella, az Abo-Farm, a Prod Com Plus, az Agromec és Bojescu Vasile. De mások is igyekeztek így vagy úgy segíteni a csapaton, az építkezésen. Sokan álltak mellénk.
— Elégedett a vezérkar a csapat őszi teljesítményével?
— Igen is meg nem is. A feltételek viszonyában igen, de ha arra gondolok, hogy milyen kerettel rendelkezünk, akkor nem, hiszen kitűnő játékosok alkotják a csapatot, tudásuk alapján az élmezőnyben a helyük, s nem a tizenegyedik helyen. Nem túlzok, ha azt állítom, hogy a zágoni mögött az illyefalvi a legjobb ebben a mezőnyben. Ezt bizonyították is a fiúk a nemrég megrendezett Mikes Kupán Zágonban, ahol legyőzték az őszi bajnokot.
— Mikor kezdődtek el a téli edzések?
— Január közepe táján kezdtük el az alapozást kint, a szabadban. Az edzői teendőket a nagy csapatnál Bende Lajos és Bocz József, az ifiknél Molnár Mihály végzi.
— És akkor nézzük a keretet?
— Kapusok: Ráduly Attila, Szilágyi Szaniszló Zsolt, hátvédek: Kertész István, Szabó Csaba, Székely Róbert, Bocz József, Vasi Szilárd, Balázs Lóránt, Kerekes Pál, Boga István, középpályások: Bende Lajos, Jakab Barna, Kövecsi Hunor, Ruzsa Lóránt, Ciobotaru Ionel, Ciobotaru Marius, Aprodu Nartis, Bölöni András, Zsigmond Tibor, csatárok: Antal Vajda Faustin, Pulugor István, Váncsa Zsolt, Duka Csongor, Bordás Zoltán. Heti két edzéssel folytatódik a felkészülés, és egy hét végi edzőmérkőzéssel. Bodokon kezdünk, aztán sorra meghívjuk a környék együtteseit, vagy ellátogatunk hozzuk. Kell, kell a formába hozó játék.
— A cél?
— A dobogó közelében végezni. Mielőtt befejeznénk a beszélgetést, hadd mondjam itt el, hogy a csapat, a sport nevében köszönet minden támogatónknak, a szurkolótábornak mindazért, amit értünk tettek. Köszönet a külföldi támogatónknak is, hiszen egy kitűnő minőségű melegítőfelsővel látta el játékosainkat, és mezekkel lepte meg csapatainkat. Jó érzéssel tölt el, ha tudjuk, hogy szeretnek minket, gondoskodnak rólunk. Igyekszünk ezt jó játékkal és szép eredményekkel meghálálni.(áros)
