Mintha Európa valamelyik rangosabb gyógyfürdőjén lennénk. Minden korszerű és szép: a gyógykezelést szolgáló berendezések, zuhanyozók, a meleg fürdő kádas kabinjai, a fizioterápia, a szauna, és mindenek csúcsa, a mofetta, avagy székelyül a gőzlő (száraz gázfürdő). Nem a háromszéki fürdőlánc legjelesebbjén, Kovásznán járunk — a Hatolykai borvizes kezelőközpont, az újjászületett Hatolykai gyógyfürdő ez.
A hatolykai mofetta
Balneológiai csoda
— Nem a szolgáltatás színvonalával van és lesz itt a baj — magyarázta Tusa Levente, Szentkatolna község polgármestere —, hanem azzal, hogy étkezdével is működő, nagyobb befogadóképességű szállodára és állandó balneológiai szolgálatra lesz szükség az eljövendőkben. A kezelőbázis vendégszobái erre nem elegendőek. Folytattunk már tárgyalásokat egy brassói befektetővel, aki erre vállalkozna. Az önkormányzatnak nincs megfelelő területe, de keressük a fürdő közelében azt az építkezésre alkalmas telket, melyet megvásárolhatnánk. Ez a befektetés oldaná meg a temérdek pénzt felemésztő fürdő kifizetődő, folyamatos működését.
Tusa Levente: Én is termelő voltam, ismerem a falusi életet
Az új kezelőközpont kiváló bizonyíték arra, hogy ha áldoz egy-egy helyi tanács, ha nem retten vissza a felsejlő nehézségektől, még a válság nehéz körülményei között is születik eredmény. A katolnai vezetés sem látta egy-egy pillanatban, hogy miből fog fizetni a kivitelezőknek, de nem maradt el a megyevezetés segítsége, a turisztikai minisztérium 15 000 lejjel segített, hogy befejezhessék a munkálatokat. Elena Udrea miniszter végül is úgy értékelte, hogy a hatolykai gyöngyszem a Kovászna megyei falusi gyógyturizmus példát szolgáltató megvalósítása.
Két hétre indíttatta be a gyógyfürdőt az önkormányzat ingyenesen a helyiek és a környékbeliek számára, kicsit a hírverés céljával is, és miként tapasztaltuk, sikerrel, mert tisztes vendégsereg — idősek és fiatalok — sorakozott az épület előterében, a borvizes medence pedig bírta hozammal, a mofetta gázszintje fürgén ingadozott, mintha nem is a szeszélyes időjárást, a változó légnyomást jelezné, hanem amolyan táncot járna a hatolykai csoda tiszteletére.
Van még éppen elég tennivaló itt, hiszen hiányzik a vendégszobák bútorzata, nem teljes a fizikoterápiát szolgáló berendezések sora. Az önkormányzat rendezte a fürdő környékét: bekeríttette, közepében gyermekpark és fedett filagória épült, s bizonyára tavasszal parkosítják. Jól gondolkodott azonban a községvezetés, amikor sürgette Hatolyka közművesítését. A fürdő épületébe beköttették az édesvizet, amelynek fővezetéke Kézdivásárhelytől, a községközponton át, idáig készült el.
— Nagyon örvendünk, hogy újra van borvízfürdő Hatolykán. Ez kincs az öregedő generációk számára. Amint meghallottam a hírt, azonnal jöttem Gelencéről. Harmadik napja vagyok itt, jó a víz, jó a gáz — nyilatkozta György Szakács Ákos.
— Kimondhatatlan öröm — ecsetelte fürdés után Fejér Teréz. — Én hatolykai vagyok, és jártam a régi fürdőbe is. Jól emlékszem annak megnyitójára, melyen jelen volt Fazakas János akkori miniszter. Most Kézdivásárhelyről járok ki rendszeresen.
Hatolyka azon az erőteljes földrepedésen, ún. törésvonalon fekszik, mely a gyógygáz vándorlásának ad utat a mélyben, és forrása mind a savanyúvizeknek, mind a gázfürdők ,,nyersanyagának". Kémiai elemzések tanúskodnak a gyógyvíz kiváló minőségéről, mind fürdő-, mind ivókúra esetében. A hazai balneológia ismerte a hatolykai ásványvizet, és a Központi Balneológiai Intézet orvosprofesszora, Stoicescu doktor évek hosszú során készítette és rendszeresen újította a vízre és a gázra vonatkozó orvosi javallatait. Ezek várnak még kifüggesztésre. A fürdőkúrát és a mofettázást szigorú balneológiai előírások alapján kell végezni, s ebben legalább a családorvos véleményére szüksége van a fürdőzőnek.
A húst és tejet is adó fajta napi hozama 15 liter
Szünet nélkül
Felső-Háromszéken nem egy cég és egyéni vállalkozó küzd a hazai gazdasági válság nehézségeivel. Akadályokba ütközik az állattenyésztés és a mezőgazdaság hozzá kapcsolódó minden ágazata. Erről beszélgettünk a községközpontban a Szilfaszeg Kft. tulajdonosával, Bakk Istvánnal, aki szerint a sok év alatt, munka árán megvalósított vállalkozásokat nem szabad feladni. A felbukkanó nehézségekkel szembe kell nézni. Nincs olyan recesszió, ami évtizedekig elhúzódna!
Bakk István: Függőségben áll a tehenész és a mezőgazda
— Tudjuk, hogy a tejtermelésben nincs szünet, ilyen a jellege — mondta —, de az eladás gondot okoz, bizonytalanná lett a piac. Ki gondolta volna, hogy a brassói, jól fizető Prodlacta cég, melynek a tejet adtam, hatalmas adósságot gyűjt fel, mert nem kapta meg a megyei önkormányzattól az iskolatej ellenértékét, s nyolc hónapig nekünk nem tud fizetni. Perben vagyunk. A tejet adni kellett folyamatosan, gyűlt az adósság, lám-lám, a tejnek nincsen becsülete. Más felvásárlót kellett keresnem. A napi ezer liter uniós szinten előállított tejet most a Tyrom cégnek kell adnom, mely rendesebben fizet, de alacsonyabb áron. Hetven fejőstehén után most ez a napi hozam, de lassan apad a jövedelem, közeledünk ahhoz a ponthoz, amikor megkérdőjeleződik a farmok léte... Az állattartásban nincsen vakáció. Nálam hat, családon kívüli személy keresi meg a kenyerét. Katolnán művelek földeket. Szálasgabonát, takarmánynövényeket, silókukoricát termelek, mellékesen Pirol-fajta, chipsnek való burgonyát. Petőfalva határában 35 hektárt művelek bérben. A munkában, az eredményekben kell megkeresni a sikert, az örömet, mert ebben a szakmában egyforma a tél a nyárral, az ősz a tavasszal, az a neve, hogy szünet nélkül.
A felső-háromszéki nagybani termelők állják a sarat, s mint mondták máshol is a Mezőföldön a ,,pityókakirályok": ,,hátha a válság rövidebb életű lesz, nem olyan hosszas, mint a Nemere szél".
Bagoly a kéményen
Állandó gondja a katolnai tanácsnak a Mezőföldön áthaladó megyei út helyzete, két évtizede foltozzák, hogy használható legyen. Ez köti össze a községhez tartozó települések zömét.
Kézdimartonfalván fogyogat a tél, és majdnem semmilyen említésre méltó művelődési rendezvényben nem részesült a falu lakossága. Szép és rendezett a kultúrházunk — tájékoztatott a közművelődési munkával megbízott Héjja Magdolna —, de az az igazság, hogy igényt sem jelzett senki ilyen tevékenységre. Tervbe vettük, hogy megszervezzük a fiatalok hagyományos nagykorúsítási ünnepségét. Martonfalva nem az egyetlen település széles e tájon, ahol van rendezett és fűtött kultúrház, de olykor hiányzik belőle az élet.
Az emléktáblával megjelölt Horváth—Lázár-udvarházzal szemben áll az a jelenleg lakatlan családi ház, amelyben megszületett minden idők egyik legnagyobb erdélyi magyar ornitológusa, a földrajzi utazó Kalabér László (1937—2008). Az Afrikát járt madárszakértő házának kéményén bagoly gubbasztott. Új tulajdonosa bizonyára megengedi majd, hogy emléktáblát állítson a faluközösség Martonfalva jeles szülöttjének. Miként azt a tudós Kézdivásárhelyen élő testvére, Constantinescuné Kalabér Karolina elmondta, édesapjuk Magyarhermányból nősült Martonfalvára, de Laci testvére szerfelett szerette a falut, ott töltötte gyermekéveit, kötődött a madarakban is gazdag mezőföldi tájhoz. Horváth Ignác negyvennyolcas huszáralezredes, a Kossuth-huszárok vezére és Martonfalvi Tóth György (1635—1681) református tudós rektor, egyházi író emléktáblái után újabbat követel itt a történelmi emlékezés: Kalabér Lászlónak.
Az is meggondolandó, a falu melyik jeles szülöttjének vehetné fel a nevét a nyolc osztályos iskola. A Kalabér Lászlóét, avagy a teljesen elfejetett, Texasban elhalt Tompa József szobrászművészét, akinek több alkotását ismerjük Háromszékről és Erdélyből? A kérdés már csak azért is időszerű, mert tervek szerint ebben az évben felújítják az iskolát, s avatóját névadással lehetne ünnepibbé tenni. Bizonyára számíthat a falu népe a katolnai polgármester segítségére, hisz Martonfalván született, ebben az iskolában végezte alsóbb osztályait, édesapja itt volt néptanító.
Vinczi tiszteletes több tervet dédelget
Történelmi adósság
Kézdimárkosfalva I—IV. osztályos iskolája a falu jeles szülöttjének, a festő Barabás Miklósnak viseli a nevét, s e sorok írója jól emlékszik, hogy a kis elemista tanulók milyen jól ismerték a nemzet festőjének életét, műveit. Most csendes volt az iskola udvara, rövid téli vakációjukat töltötték a kisiskolások, s a református lelkészt kerestük fel, aki szűk másfél éve pásztorolja a falu félezernél valamivel kevesebb kálvinista lelkét. Tiszteletes Vinczi Botond László elmondta, hogy apróbb javítások szükségesek mind a két műemlék jellegű templomnál, így a Márkosfalvához tartozó Mátisfalván is. Utóbbi igen gazdag érdeklődésre számot tartó emlékekben, lassan pusztuló kazettás mennyezete 1820-ból való. Akárcsak Martonfalván, itt is az emlékállítás gondjaiba ütköztünk. Van ugyan a falunak egy mutatós negyvennyolcas emlékműegyüttese: a néma harang s megdőlt és vesztett csatákat szimbolizáló öt faragott kopja, de nem örökítették meg a település két világháborúban hősi halált halt szülöttjeinek nevét. Nagy történelmi adósság, értett egyet a lelkész, táplálva a reményt, hogy erre is alkalmat kerítenek. Merthogy a régiek, a nagyapák még Magyarország ezeréves fennállásának tiszteletére is tudtak maradandót állítani, a templom mellett áll ugyanis az a tíz millenniumi emlékfenyő, amelyet 1896-ban, az ezredéves ünnepségek alkalmával ültettek a helybeliek.
