Az új század elején pionírok voltunk, hála a Háromszék napilapnak, Kovászna megye, de nem csak, megismerkedhetett a biogazdálkodás minden csínjával-bínjával. Egy kicsiny ,,biós" társaság mindent megtett a számunkra új gazdálkodási forma népszerűsítéséért, mi vittük Bukarestbe a biokultúrát, együtt a svájciak alapította Bioterrával. Bár úttörők voltunk, Háromszék ma is fehér folt Romániában, lemaradva megyeszomszédjaitól.
Szakembergárda-politikusaink nem vették figyelembe jelzéseinket, felhívásainkat, nem észlelték, merre tart a világ, melyek a környezetkímélő, környezetbarát, a vidéknek megfelelő fajok, fajták. Az őshonos, nagyapáink által termelt növénynek, állatnak más íze, zamata van, s ez a megmaradás-fennmaradás biztos záloga.
Néhány éve egy biokongresszusról való hazatértemkor a vonatból láttam Nagyvárad, Kolozsvár vidékén ugaron hagyott földeket, míg Székelyföldön a faroknyi földet is megművelték. Tíz év múltán arról győződhettem meg, hogy az elhanyagolt föld már nálunk sem ritka.
Megváltozott volna a székely? Nem szereti a földet? Nem volt anyagi érdek, hogy a kis- és középgazdaságokat éltessük, és minden uniós normatívára vetettünk még egy lapáttal.
A Danone egész Bukovinát ,,bióba" állította nagyon rövid idő alatt, mert megérte. A román paraszt, aki mellettem ült Kolozsvárt, azt sem tudta, hogy mi a bio, de biogazdálkodó lett, mert a világcég megfizette. Hol állunk mi? Erdeink, mezeink, kaszálóink — szegénységünknek ,,hála" — évek óta nem láttak műtrágyát, vegyszert. Bio itt minden, csak nem ismertették el. 2013-tól megszűnik a földalapú támogatás, megszűnik a mezőgazdaság mennyiségi támogatása. Vidékfejlesztésnek, fenntartható gazdálkodásnak, környezetkímélő külterjesítési formának lesz jövője, támogatása. Natura 2000, hegyvidék, erdőültetés, bioturizmus: ezek számíthatnak segítségre. A gazdaköröknek, gazdakamaráknak, szövetségeknek, egyesületeknek ebbe az irányba kell lépniük.