Az idÅ‘sek világnapja alkalmából a köpeci öregotthonban rövidre sikeredett az ünnepség, de láthatóan meghatotta a bent lakókat: Irma, Zsuzsika, KláÂrika, Ilka és Anna néni, valamint János és Anti bácsi könnyezve vette át a virágot, és fogadta a versekbÅ‘l, dalokból és táncokból összeállÃtott műsort.
Nt. Nagy Károly református esperes a Zsoltárok könyvének néhány versére épÃtette beszédét, Tóth József baróti plébános pedig bátorÃtó szavakkal fordult az életük alkonyán levÅ‘khöz. Az öregség nem egyenlÅ‘ a tehetetlenséggel, testi gyengeségük ellenére környezetüknek még hasznára lehetnek, ezért egy pillanatig se érezzék úgy, hogy nyűg lennének a társadalom számára — vallották. A sokat megért embereknek Nagy István polgármester hitet kÃvánt, s reményét fejezte ki, hogy a város által fenntartott intézményben meleg otthonra leltek.
Krall Eszter és Bocz Emese verseket és dalokat adott elÅ‘, Józsa József alpolgármester verssel kedveskedett a város idÅ‘seinek, az ErdÅ‘vidék néptáncegyüttes néhány tagja pedig mezÅ‘ségi és szatmári táncokat adott elÅ‘. Nagy Kopeczky Annamária táncosai megÃgérték, karácsonykor ismét felkeresik az öregotthon lakóit.
