A főtiszt elmondta, a kilencven százalékban albánok lakta területen még mindig vannak nemzetiségi konfliktusok, ám a háború óta egyre ritkábban. A legfőbb gond a lakosság óriási szegénysége, mely táptalajt biztosít a bűnözésnek. Bűnügyi rendőrként lehetősége volt belekóstolni az ottani társadalmi valóságba, összetett bűnügyeket kellett kivizsgálnia, mint pénzmosás, bombamerénylet vagy gyilkosság. Különben Koszovó az embercsempészet és szervkereskedelem melegágya, a kábítószer-kereskedelem európai kapuja — mondotta. Nehéz bevezetni az európai jogot, legalábbis a bűncselekmények megoldásában, ugyanis a társadalomra az önbíráskodás a jellemző, főleg vidéken uralkodik a szokásjog, a hagyomány szellemében oldják meg ügyeiket a szemben álló felek.
Koszovóban hatvan romániai rendőrtiszt, százhúsz csendőrtiszt és -altiszt teljesít szolgálatot. A nemzetközi misszióba legtöbben Európából érkeztek, de vannak amerikaiak és ázsiaiak is. Anghelescu a brit rendőrség szervezettségét, munkáját értékeli leginkább. Négy év alatt volt nyomozó, aztán a bűnügyi rendőrség tanácsosa, s ebben a minőségében Pristina három külvárosi rendőrkapitányságának munkáját felügyelte, a nemzetközi törvényszék összekötő tisztjeként is működött, miután Hágában a háborús bűnök vizsgálatára szakosodott.
Azt, hogy mennyit keres egy nemzetközi szolgálatban álló romániai rendőrtiszt, nem árulta el. Közölte, két évig az ENSZ-től, utóbb az EULEX-től kapott havidíjat, akárcsak külföldi kollégái. Ebből félre tudott tenni. A román rendőrök megkapták itthoni fizetésüket is, a bolgároknak le kellett mondaniuk hazai javadalmazásukról, az olaszoknak otthoni bérük kétszerese is jár.