Emellett pedig eltörpül az, hogy az Európai Néppárt elnöke támogatást ígért a romániai tagszervezeteknek, köztük az RMDSZ-nek is. Ráadásul Markó a néppártiak vezetőjének állásfoglalásával sem dicsekedhet: Wilfried Martens ugyanis nem zárkózott el Orbán Viktor, a néppárt alelnökének nyilatkozatától, és leszögezte: Tőkés az EPP közeli barátja.

Ha Markó idegessége érthető is, érvelése már kevésbé. Súlyos hibának minősítette Orbán nyilatkozatát, az egység szükségességét ecsetelte, és a magyar pártvezérre hárította a felelősséget, amennyiben a romániai magyarságnak nem lenne képviselete az Európai Parlamentben. Ki vállalja a felelősséget Magyarországon azért, ha a magyarság brüsszeli képviselet nélkül marad? — teszi fel a kérdést Markó, majd hozzáfűzi: az RMDSZ-nek nem a Fidesz, hanem a román pártok ellen kell harcolnia.

A szövetségi elnök szavai jelzik ugyanakkor, mire számíthatunk, ha sem Tőkés, sem az RMDSZ jelöltjei nem jutnak be az Európai Parlamentbe. Az RMDSZ-en belül ugyanis gyakorlattá vált, hogy a rossz döntések után elmarad a valódi önvizsgálat, a felelősségre vonás. Gondoljunk csak a Traian Băsescu államfő menesztéséről szóló népszavazás utáni helyzetre, amikor egyértelművé vált: szakadás következett be az RMDSZ és választói között. Felelősségre vonás helyett kommunikációs hibát, az erdélyi magyarok érdektelenségét emlegették a szövetség vezetői. Egy szó sem volt arról, hogy esetleg maga a döntés rossz, hogy talán nem kellett volna nyíltan szembeállni az ország legnépszerűbb politikusával. Mint ahogy feledésbe merült az is, hogy semmibe vették a területi vezetők véleményét, a nyilvánvalóan rossz döntést pedig egy szűk csoport hozta meg. Markó legújabb nyilatkozatai egyúttal világosan körvonalazzák azt a stratégiát, amelyet az erdélyi magyar—magyar megegyezés kudarca után dolgozott ki a szövetség, miszerint csakis az ellenzék makacsságának tudható be a sikertelenség.

Részben azért mégiscsak igaza van Markónak: az RMDSZ-nek valóban nem a Fidesz ellen kell küzdenie. De egyelőre talán nem is a román pártok ellen, hanem a szövetségen belüli reformért kellene harcolnia. Mindenekelőtt azon vezetők ellen, akik immár nem az erdélyi magyarságot, hanem saját érdekeiket képviselik. Amíg ezt nem teszi meg, valójában az erdélyi magyarság és önmaga ellen csatározik az RMDSZ.