A tolvajok farsangi menete folytatódik az RMDSZ segítségével. Kevés nyugdíjunkból is elvettek 5,5 százalékot, és ezt is magyar vezetőinknek köszönhetjük, akik minden aljasságra képesek bársonyszékeik megtartásáért és a húsosfazék közelségéért.
Egyáltalán nem érdekli őket azoknak a sorsa, akik őket odasegítették, de még meddig? Most, mikor Markó úr lejáratta a szövetséget, vitatkoznak, harcolnak, hogy ki szédítse tovább a választógépezetet, mert csak azok vagyunk. Igaz, akadnak még bekötött szemű egyének, akik magasztalják az RMDSZ-t, de szerintem és sokak szerint csak úgy működhet tovább, ha teljesen lecserélik a régi, korrupt vezetőket (tisztelet van, de kivétel nincs), mert ha nem, a fertőzés eluralkodik az újakon is, példa rá az 1989-es fordulat. Most már nem csak a románok utálják az RMDSZ-es urakat, okkal, hanem mi is, magyarokul, és ha folytatják a Băsescu—Boc-kormány támogatását, majd csak jöjjenek kampányolni! Ami pedig a nyugdíjaink megnyirbálását illeti, csak csinálják tovább: megérdemeljük, ha befogjuk a pofánkat és hallgatunk, akkor is, ha elveszik felét, pedig elég keményen rádolgoztunk, és fizettük a hozzájárulásokat, nem úgy, mint sok hős katonatisztünk. Tudja, aki ott volt, milyen nyomorúság lehetett az ingyenruha, ingyenkaja, bőséges zsold, és most négyszeres-ötszörös nyugdíj jár nekik — ha háromnegyedét elveszik, akkor is több marad, mint nekünk, mégis kiálltak a jogaikért. És mi, civilek, mit csinálunk, nem mozdulunk?
Barthi Ferenc, Zabola