"Barabás Miklós (1810—1898) születésének 200. évfordulója tiszteletére Kovászna Megye Tanácsa a 2010-es évet a Képzőművészet Évének nyilvánította" — írja Jánó Mihály művészettörténész, az Eszmény és hasonlatosság című, Barabás Miklós művészetével foglalkozó tanulmánykötet* szerkesztője, kiemelve, hogy "a nemzet festőjének élete és munkássága nagy tiszteletnek örvendett a szülőföldön, Háromszéken is. Ugyanígy emlékezete is mindig eleven volt.
Legutóbb 1998-ban, halálának 100. évfordulóján rendeztek emlékkiállítást és nemzetközi konferenciát Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeumban és a Gyárfás Jenő Képtárban..."
Akkor merült fel ennek a tanulmánykötetnek az ötlete is, nyilvánvalóvá vált, hogy "a művész erdélyi és székelyföldi munkássága több életrajzi és művészettörténeti kutatnivalót rejteget". Aki olvasta a legutóbb éppen a Háromszék Kaláka Könyvek sorozatában megjelentetett, az életrajz rejtelmeiben pontosan eligazító olvasmányos és izgalmas önéletírást (Márkosfalvi Barabás Miklós önéletrajza), az tudja, hogyan is látta a tizenkilencedik század egyik nagy magyar portréfestője önmagát, törekvéseit, elképzeléseit. A mostani kötetből viszont az derül ki, hogyan is látják Barabás Miklós még mindig meglepetéseket tartogató, szerteágazó és gazdag életművét a művészettörténész, történész, néprajzos és filozófus szerzők. Írásaik — hogy újra a szerkesztőt idézzük — "Barabás Miklós korai rajzaitól kezdve egyik legutolsó önarcképének keletkezéséig vagy műszaki érdeklődéséig (ami önmagában is bizonyítja a művész sokoldalúságát, nyitott szellemét) nyújtanak új adatokat, értelmezési lehetőséget az olvasó számára".
A kötetből két írásra hívnánk fel az érdeklődők figyelmét. Az egyik a szerkesztő Jánó Mihály nagyívű tanulmánya (Arcképek a Quodlibetből), a másik Egyed Péter esszéje (Fényes pillanatok Barabás Miklóssal). Jánó idézi Barabás Miklós vallomását: "1826-ban festettem a még ma is meglévő Quodlibetet, melyen tussal festett másolatok láthatók Kisfaludy Sándor regéinek, Kisfaludy Károly Aurorájának rajzairól s néhány jobb rézmetszetről, de lefestettem rá több tanárom arczképét emlékezetből és végül a saját arczképemet is." Jánó rendkívül tájékozottan mutatja be Barabás talányos művét, felsorolva, kiket is ábrázolnak a miniatűr portrék, arra a kérdésre keresve a választ, hogy miért éppen az illető személyek kaptak helyet a Quodlibetben, és azoknak milyen szerepük volt Barabás Miklós diákkori éveiben. A forrástanulmány éppen ezért egy jövendő Barabás Miklós-monográfia egyik kiindulópontja is lehet, bámulatosan gazdag és ezentúl immár megkerülhetetlen adalékokat tartalmaz ugyanis az induló művészről.
A filozófus Egyed Péter esszéje viszont arra tesz kísérletet — s ezért szintén megkerülhetetlen a további Barabás-kutatásokban —, hogy Barabás képeinek születését az életrajzi kontextus és reflexió pontos erezetébe ágyaztassa, mutatva a művész rendkívüli céltudatosságát...
* Eszmény és hasonlatosság. Tanulmányok és adatközlések Barabás Mik-lós születésének 200. évfordulójára. A Pallas-Akadémia Kiadó és a Székely Nemzeti Múzeum közös kiadása.
