Ha a csapat őszi idénybeli teljesítményét vesszük figyelembe (a kovásznai alakulat az utolsó előtti helyen fejezte be a 2010—2011-es idény első felét), akkor erre azt is mondhatnánk, hogy ez lehetetlen misszió. Ám a kovásznai futballbarátok nem erről a szezonról beszélnek, hanem a soron következőről.
Elképzeléseik szerint az együttes számára a mostani bajnokság amolyan akklimatizálódási időszak, és jövőben hajtanának rá a feljutásra. Ez mind szép és jó, de az üdülővárosi alakulatnak most el kell kerülnie a kiesést, és játékosainak még sokat kell dolgozniuk azért, hogy felzárkózzanak Háromszék legjobb csapatai mellé. Az elmúlt hét folyamán a Pokolsár városában jártunk, ahol találkoztunk és beszélgettünk Ioan Bocannal, a Kovásznai Kárpátok alelnökével. Emellett ellátogattunk a település futballpályájára is, ahol meggyőződhettünk arról, hogy a csapat elkezdte a téli felkészülést.
— Mennyire elégedett a csapat őszi teljesítményével? — kérdeztük Ioan Bocant.
— Sajnos, nem értük el a szezon kezdete előtt kitűzött célokat. Bíztunk abban, hogy nem az utolsó hely valamelyikén fejezzük be majd az őszt. A csapat nem ment rosszul, csak elmaradtak az eredmények. Sok volt az edzői hiba, és a futballisták is hibáztak. Sajnos, több játékosunk komolytalan, néha jönnek edzésre és meccsre, néha meg nem. Mérkőzéseinkre rendszeresen kijár közel háromszáz kovásznai szurkoló, de játékunkkal többször is okoztunk csalódást. Számunkra a tavalyi év legjobb eredménye az volt, hogy feljutottunk a IV. ligába.
— Az ifjúsági csapat?
— Ificsapatunk számára is bal lábbal rajtolt a szezon, de az ősz végére minden a legnagyobb rendben volt. Kezdetben azért ütköztünk nehézségekbe, mert későn kezdtük meg az edzéseket.
— Megkezdték már a téli felkészülést?
— Igen, megkezdtük, de nagyon foghíjasan... Sajnos, ameddig nem tudunk valamilyen anyagi támogatást nyújtani futballistáinknak, addig nem kérhetem tőlük azt, hogy hanyagolják a munkahelyüket. Ha nem fizeted meg őket, nem is kényszerítheted semmire. Hetente kétszer edzünk. Tavaly az edzésekre is fizettünk valamit, ennek ellenére nagyon elszomorítóak voltak az eredmények.
— Jelenleg kik alkotják a kovásznai alakulat játékoskeretét?
— Most a következő focistákból áll csapatunk: Kozma Béla, Andrei Miron, Szántó Attila, Zágoni Zoltán, Spirea Nicolae Ioan, Deák István, Gheorghe Doru Răduţoiu, Vlad Petru Tătar, Keresztély Róbert Attila, Sütő Attila Zsolt, Ioan Florin Dia, Butyka Zsombor, Ioan Gheorghe Buşteanu, Koréh Zoltán, Butyka Csaba, Molnár László, Radu Stelian Gheorghiţă, Alexandru Velicanu, Szakács Attila, Győrfi Róbert, Ferencz László, Dorin Bodogo, Kelemen Alpár, Simon Alpár Jenő, Kertész Róbert Tibor. Kell egy új kapus, mert az egyik hálóőrünk elhagyta az együttest, s további fiatal játékosokat szeretnénk beépíteni a csapatba azzal a nem titkolt szándékkal, hogy fiatalítsunk az alakulaton.
— Az anyagiakkal hogy állnak?
— Pénzügyi szempontból nagyon rosszul állunk, a polgármesteri hivataltól tavaly összesen 15 000 lejt kaptunk. Ez szerintem sokat elmond. Én a városi tanács tagja is vagyok, de a legutóbbi tanácsülésen meg sem kérdezték, mire volna szükségünk, és 2011-re az összes kovásznai sport 50 000 lejt kapott. Úgy vélem, ez az összeg nagyon kevés, a városatyák a sportra a költségvetésből nagyobb darabot is kiszakíthattak volna. Az önkormányzat ezen felül rendelkezésünkre bocsátja a pályát és az öltözőket, de nem elég. Vannak más támogatóink is, de sajnos, kevesen. Tavaly jogi személyektől 4600, míg magánszemélyektől közel 3000 lejt szponzorpénzt kaptunk. Ez nagyon kevés.
— Milyen célkitűzéseik vannak a bajnokság hátralévő részére?
— Nem szeretnénk kiesni a IV. ligából, ami szerintem megvalósítható célkitűzés. A következő bajnokságra már merészebb terveink vannak. Nagyon szeretném, ha a városnak lenne egy III. ligás csapata. Ehhez azonban kell találnunk egy olyan szponzort, amely százszázalékosan elkötelezné magát a futballcsapat mellett. A környéken lennének ilyen cégek, vállalatok, csak valahogy meg kellene győzni őket. Eddig ragaszkodtunk ahhoz, hogy az együttesben csak kovásznaiak focizzanak, de sajnos lehetetlen ezt tartani. Nagy a törés az idős futballisták és a mostani labdakergetők között, így komolyabb eredményekért máshonnan is kell hoznunk játékost. Volt hét-nyolc év, amikor nem volt labdarúgás a városban, ez pedig nagyon korlátozza lehetőségeinket.
— Elégedettek a futballpályájukkal?
— Lehetnének jobbak is a körülmények. Az ősz folyamán szembesültem azzal, hogy vannak községek, ahol jobbak a feltételek, mint Kovászna városában. Ennek ellenére nem sírunk, de mindig van helye a jobbnak.
