Így aztán helyenként érdekes vita kerekedett a máskor afféle szavazógépezetként működő SZKT ülésén arról, hogy miként kellene viszonyulnia az RMDSZ-nek a magyarországi kormányhoz, milyen koalíciós politikát kellene folytatnia a román pártokkal, hogyan kellene biztosítani az esélyegyenlőséget a három elnökjelölt versengésében. Bebizonyosodni látszik, hogy a verseny jótékony hatású, a három elnökjelölt küzdelme során különféle nézetek, elképzelések ütközhetnek, s ezek közül többet érdemes lenne megfontolnia a volt, de főként a leendő vezetésnek.
A szervezet miniparlamentjének ülését azonban beárnyékolta, hogy a csúcsvezetés magatartása mit sem változott: továbbra is úgy nyilvánulnak meg, mintha ők lennének az erdélyi magyarság kizárólagos képviselői, így aztán fel sem merült a magyar szervezetekkel való együttműködés lehetősége. Ráadásul tűzön-vízen át érvényesíteni próbálták akaratukat, hiába magyarázta több képviselő is, hogy későn kapták kézhez a módosított alapszabályzatot, nem volt idejük elemezni azt, az érvek sorra visszapattantak, végül kevesen maradtak a teremben, de elfogadták a fentről javasolt módosításokat. De még ennél is visszatetszőbb, hogy az új alapszabályzat szemmel láthatóan személyre szabott: a korábban a potenciális RMDSZ-elnökjelöltek közé sorolt Borbély Lászlót vélhetően a politikai alelnöki tisztséggel igyekeznek kárpótolni, amelynek hatásköre korántsem elhanyagolható. Fölöttébb furcsa Markó Béla helyzete is: egyre nyilvánvalóbb, a szövetségi elnök úgy távozik, hogy közben marad, irodát biztosítanak számára, helyet a döntéshozó testületekben, de még befutó pozíciót is a parlamenti választásokon, nehogy véletlenül kimaradjon valamiből a szövetség volt vezetője. A székelyföldi politikusoknak tett engedménynek tekinthető a regionális területi szervezetek létrehozásának lehetősége.
Minden jel arra utal tehát, hogy a háttérben megkötött alkuk hivatalosítása a sebtében összeállított statútum, mely valójában a hatalom átmentését szolgálja.