A nagy kérdés csak az, hogyan tud megszabadulni egy nép önjelölt vagy választott, de megunt vezetőitől. Nem csoda, hogy Mubarak az idők és élete végezetéig akart uralkodni, mert Egyiptomban a régebbi államfők, a fáraók isteni lényeknek számítottak, és például csak merénylettel lehetett megszabadulni tőlük. Ahogy ezt állítólag már Tutanhamonnal is tették időszámításunk előtt úgy 1300 évvel. Akkor még az uralkodók piramisokat építtettek, később kimondottan saját hatalmukat. És a megszerzett hatalomtól igen nehéz megválni. Pedig azt sokszor nem csak a nép, hanem a konkurencia is szeretné. Az ókori Rómában erre az egyik legjobb módszer a mérges gomba etetése volt. Legfeljebb a gombát megenni nem akarót karóval agyon kellett ütni. Aztán volt olyan, mint Julius Caesar esete, akit egyszerűen leszúrtak, mint a disznót, saját emberei, illetve mostohafia. (Te is, fiam, Brutus?) Később sok uralkodót lövöldözéssel távolítottak el a hatalomból. Amerikában négy elnököt is lelőttek, kezdve Lincolnnal és befejezve Kennedyvel. Pedig ott már alkalmazták azt, hogy az elnököt négy évre válasszák, és legfeljebb még egyszer újra. Sokszor még a négy évet is elunják az ellenfelek és a választók. Akárcsak nálunk.
De térjünk vissza Egyiptomra. Mubarak elődjét, Szadatot 1981-ben lelőtték. Utána került hatalomra Mubarak, aki harminc esztendeig uralkodott. Ennyi még jóból is megárt. Nekünk is volt egy ilyen vezérünk, akit szintén le kellett lőni, mert hanem talán még halála után is uralkodott volna. Vele a barátai végeztek, forradalom ürügyén. Most már kezdi visszasírni a jó nép. Majd Mubarakot is vissza fogják sírni? Mindenesetre Mubarak tanult kollégái, Szaddám Huszein iraki elnök és néhai elnökünk esetéből. Jobban megszervezte saját elmenetelét. Nem akarta Mubarak, Hoszni, négy szál fosznideszka közt végezni.
Amerika jó barátja volt Mubaraknak. De Barack Obama ma örvend annak, hogy Mubarak hallgatott a jó szóra, illetve a tüntetőkre, és elvonult egy kicsit üdülni. Lehet, hogy megrendül bizalma a svájci pénzintézetekben, mert azok azt mondták, hogy zárolják vagyonát. (Hát már a svájci bankokban sem lehet megbízni?!) Erről jut eszembe, vajon hol vagyon a Ceauşescu-vagyon?
A lényeg az, hogy Amerika továbbra is nagy barátja akar maradni Egyiptomnak. Irán is az volt, de most már nem az. Most leshetjük, milyen Iránból küldi az atombombát, és hová. Amerika viszont állandóan békegalambokat küld az arab országok fölé. Csak az a baj, hogy az arabok örömükben a levegőbe lövöldöznek, és néha lelövik ezeket. Mivel Amerikában sok és nagy a demokrácia, mindenképpen exportálni akarják, de ez nem nagyon sikerül. Pedig a demokrácia helyett ők akár olajat is importálnának. Kész cserekereskedelem! Irakba is vittek egy nagy adag demokráciát.
De azoknak sem nagyon kellett.