Lőrincz Zsigmond polgár­mes­ter korábban kijelentette, a majdani átadási szerződésbe foglalják, hogy nem lesznek elbocsátások. A leépítések le­hetőségéről érdeklődött Mol­nár János is. Spo­rea Monica szívkórházigazgató elmondta: nem garantálja, hogy mindenkinek meg­marad az állása. Sőt, az sem biz­tos, hogy az összevonással más besorolásba kerülnek a kórházi asszisztensek, és nő a fizetésük.
A kórház épülete és területe továbbra is városi tulajdonban marad, csak az adminisztrálást adják át a szívkórháznak.
Ferencz Botond tanácstag viszont úgy látta, az össszevonás csak a kórház valódi gondjainak elkendőzése. A legnagyobb probléma ugyanis nem az adminisztrálás, hanem az orvoshiány — fejtette ki. A polgármester egyetértett a felvetéssel, és úgy vélte, sokat dolgoztak az orvoshiány pótlásán, mindeddig sikertelenül. Többek között azért, mert a városi kórház orvosainak szerződéses viszonyban kell lenniük a betegbiztosító pénztárral. A szívkórháznak viszont van szerződése a biztosítóházzal, így az összevonás után az orvosoknak nem kell majd egyéni szerződést kötniük — magyarázta —, így talán könnyebb lesz orvost hozni.
Szó esett a városi kórház adósságáról, az utóbbi fél évben 250 000 lej hátralékot halmoztak fel — mondta Szabó Albert, az intézmény menedzsere. Ez évi 500 000 lejt jelent, ennyivel kellene támogatnia a városnak a kórházat, ha nem történne meg az összevonás.
A polgármester azt is elmondta, a sepsiszentgyörgyi és kézdivásárhelyi kórházaknak az lenne az érdeke, hogy lakat kerüljön a kovásznaira, így több páciensük lehetne. Mindenképpen működnie kell a kórháznak, ez nemcsak Kovászna, hanem a környező települések érdeke is — hangzott el.
Az is felmerült, az átszervezésről értesíteni kellett volna a kórházat építő holland—román alapítványt. Ha nem is jogi, de erkölcsi kötelesség lenne ez — mondta Domaházi János. A viták végén egy tanácstag — Ferencz Botond (MPP) — tartózkodásával a testület elfogadta a határozattervezetet.