Tini lányok nézik elmélyülten délutánonként a szappanoperákat, gyakran az anyuka is abbahagyja ilyenkor a munkáját, hogy aztán másnap az iskolában, munkahelyen suttogva megtárgyalják a részleteket. A haverok, munkatársak előtt legtöbbször rejtve marad ez az oldal, mert nem divat "élő adásban" érzelmeket kinyilvánítani, hiszen ez a gyengeség jele. A más érzelmein természetesen el lehet csámcsogni a Való világ-féle műsorokban.
Így a lány sokszor még a trágár kifejezésektől sem tartózkodik, és férfiasan viselkedik, az anya meg elsóhajtozza, hogy ez másképp volt régebb, de a lányát hagyja mindenben a divat után igazodni. Persze, ebben is vannak kivételek, de azok hiába küszködnek megváltoztatni a "trendet", nem járnak sikerrel.
Valentin-nap van, a város tele nyüzsgéssel. Fiatal pár sétál előttem kéz a kézben, a lány egy szál vörös rózsával, és látszik rajtuk az emelkedett hangulat. Odébb harmincas éveiben járó férfi siet három virágcsokorral a kezében, óvatosan védve a csokrokat. A kirakatok telis-tele piros szívecskékkel: doboz formájában, csészére festve, plüssfigura kezében, mintha szívek potyognának az égből is.
Sokaknak már erőltetettnek tűnik ez az idegenből átvett divat, de egy nagy előnye mégis van a jelenségnek: ilyenkor nyíltan lehet romantikázni — sőt, kell is.
Egy dolgot nem értek csak: vagy a régiek voltak őszintébbek és bátrabbak, na meg felelősebbek a párkapcsolataikban, vagy a maiak irtóznak az önismerettől, az érzelmek vállalásától... netán a kudarctól.
Annyi biztos azonban, hogy egy kis jól adagolt romantika annyit tesz a párkapcsolatban, mint a fűszer az ételben. Kár lenne kihagyni!