— Több alkalommal említette, hogy a költségvetés elosztásánál, de más juttatásoknál is mindig egyformán, vagyis arányosan osztja le a falvaknak a pénzt. "Ha majd a bőség kosarából / Mindenki egyformán vehet..." — jutott eszembe Petőfi ismert verssora. A ravatalozóházak minden faluban emelkednek, és bepótolnak a települések lakói is, csakhogy még nem tartunk a bőségnél.
A frissen felújított községháza Albert Levente felvétele
— Nem bizony, mert az 557-es programmal szerettük volna tovább vinni az ivóvizet Martonfalva és Márkosfalva irányába, de kevés pénzt kaptunk, abból csak annyira telt, hogy megkezdtük a munkát. Hogy kivételt ne tegyünk, mind az öt település számára elkészítettük az előtanulmányt a csatornarendszerre. Résen állunk, hogy lépjünk, ha valamilyen kiírás megjelenik. Sajnos, nagy az összeg, az öt település hálózatának értéke 220 milliárd régi lejre rúg.
— Mi a helyzet a község úthálózatával? Csak egy részét sikerült feljavíttatni.
— Sikernek csak azt könyvelhetem el, hogy a megyeiek segítségével újraaszfaltoztuk a Mátisfalva és Csernáton közötti keskeny sávú, három kilométeres, nagyon leromlott megyei útszakaszt. A Mezőföldet átvágó aszfaltút többi részén csak foltozásra telt. Ezzel az úttal más baj is van. Nagyon hosszú az ingázó iskolásoknak és munkásoknak, drága a menetjegy. Merész tervünk, hogy makadámmal burkoljuk azt a rövidebb útszakaszt, amely Szentkatolnát összeköti Mátisfalva övezetével. S mert a nyáron korszerűsítik a Kézdivásárhely—Kovászna útszakaszt, számítunk arra, hogy a makadámot feljavíthatjuk a műútról felmart aszfalttöredékkel. Ezzel a rövidítővel tudnánk elterelni a nehézgépjármű-forgalmat a mezőföldi aszfaltról.
— Jutott-e pénz az állami ingatlanok fenntartására, tatarozására? Mi az, amit nem sikerült megvalósítani?
— Fontos lenne a kézdimárkosfalvi kultúrotthon felújítása, de mivel egyházi tulajdonban van, várjuk a tulajdonjog helyzetének véglegesítését. A martonfalvi kultúrházat korszerűsítettük, a hatolykai egyházi tulajdonban van, javítottuk viszont az imecsfalvi művelődési otthon épületét. Az idei költségvetésünkben elkülönítettünk 1,5 milliárd lejt, hogy ha tisztázódnak a tulajdonjogok, legalább fele-fele arányban tudjunk besegíteni a márkosfalvi és a katolnai otthonok felújításába. A legjelentősebb megvalósításunk a hatolykai gyógyfürdő befejezése, ezt decemberben átvettük. Készül a pályázat a kezelőbázis beindítására, és még tartozásunk is van. Arra számítunk, hogy nyárra megszerezzük az ideiglenes indulási engedélyt. A végleges késni fog, mert minden balneológiai előírásnak eleget kell tennünk.
— Milyen elképzeléseik vannak még erre az esztendőre?
— Felújítottuk a Sinkovits-féle régi szeszgyár épületének középső részét, ahol nyugdíjasklubot szeretnénk beindítani. Minden készen áll, de a berendezés erre az évre maradt. Reméljük, hogy idén elkészül a katolnai sportcsarnok, s arra is ígéretet kaptunk, hogy tavasszal megkezdik az új katolnai óvoda építését. Elő kell teremteni hatmilliárd régi lejt, mert ennyi az önrész, amivel társulnunk kell a martonfalvi iskola felújításához. Ugyancsak erre az évre terveztük egy strand megépítését a hatolykai kezelőbázis előterében, amire Udrea miniszter asszony ígért támogatást. Bővíteni fogjuk a községközpont ivóvízhálózatát a mellékutcákban. Játszóteret akarunk építeni Szentkatolnán és Imecsfalván. Ha minden az elképzelések szerint történik, és a megyeiek is segítenek, időszerű lenne az imecsfalvi Cserei-kúria felújítása. Sajnos, olyan állapotba került, hogy ha senki nem segít, önerőből kell elvégeznünk a legfontosabb mentési munkálatokat. Ezekkel kimerül az idei szűkös költségvetésünk.
