Farkas Réka
A Nemzetközi Valutaalappal 2009-ben megkötött szerződés két évig kísérte rémképként mindennapjainkat, újabb és újabb feltételek bukkantak elő, minden megszorításnál elhangzott, nem tehet másképp a kormány, kötik vállalásai. Szakértők is vitatkoznak arról, mi volt valóban szükséges, jó és hasznos, kellett-e az ilyen fokú népnyúzás, ennek köszönhetőek-e a most éledező mutatók, s ezek pillanatnyi fellélegzést vagy tartós jobbulást jeleznek-e.
Nyakunkon az újabb szerződés, amelyről ismét igen keveset tudni, csak a kiszivárgott hírek, no meg az elmúlt két év tapasztalatai mutatják, újabb nehéz esztendők elé nézünk. Az eddig napvilágot látott adatok szerint igen szigorú bérpolitikát követel, a most megvillantott, 15 százalék körüli (a valóságban inkább jó néhány százalékponttal ez alatti) kiigazítás jó ideig valószínű az utolsó lesz, s a nyugdíjasok is csak reménykedhetnek, legalább levonás, többletadó nem kurtítja szerényke jövedelmüket. Ha az elmúlt két évben áfanöveléssel, bércsökkentéssel próbálta kordában tartani deficitjét a kormány, ebben az esztendőben, úgy tűnik, főként a leginkább rászorulók segélyeit, támogatásait korlátozza, csak a legelesettebbek kaphatnak állami oltalmat, s bizony kényes annak megítélése, kik sorolhatóak ebbe a rétegbe. Rájár a rúd az egészségügyre is, a reformként eladott költségcsökkentés okán felszámolnak még több ezer kórházi ágyat, eltüntetnek, összevonnak intézményeket, bevezetik a vizitdíjat, szűkítik a térítéses és ingyenes gyógyszerek listáját, korlátozzák az orvosok gyógyítási lehetőségeit, előreláthatólag borsos árat kell fizetnünk majd jobbulásunkért. Elbocsátások lesznek a vasútnál, bányavállalatoknál, jelentősen drágul a közszállítás, de zsebünkbe hasít majd a gáz és villanyáram árának liberalizációja is. Máig körülbelül ennyit ismerni az eljövendő szerződésből, de azt már tudjuk, titkos záradékok tovább nehezíthetik jövőnket. Itt áll Románia teljesen alárendelten a sokak által megkérdőjelezett nemzetközi pénzintézeteknek, s miért? Egy elővigyázatossági hitelért.
Traian Băsescu államelnök szerződést akart két évvel ezelőtt — akkor is csak biztonsági övként —, s lett szerződés. Most is ragaszkodik a megállapodáshoz, tehát egészen biztosan aláírják Románia teljes kiszolgáltatottságának kétéves meghosszabbítását, amely igen beszűkült pályára sodorja a kormányt. Ezért lenne hajlandó most megválni hűséges, minden rezdülését parancsként követő, de rendkívül népszerűtlenné vált miniszterelnökétől, Emil Boctól. Băsescu nem vállal kockázatot, a jelenlegi kormányfő utódjának nagy választási lehetősége úgysem lesz, csak az igen keskeny kivalutaalapozott úton haladhat.
