Nos, mielőtt valaki "helytelenkedéssel" vagy elírással vádolna, máris mondom, hogy itt nem elsősorban az Európai Unióra gondoltam a címadáskor, hanem az eredetileg görög szó valódi jelentésére, ami magyarul jót, szépet takar.
Hogy mára ez nem egyértelműen ugyanezt juttatja eszünkbe, arról kicsit mi is tehetünk, kicsit kótyagos korunk is. Hiszen valójában, ami ebből a közhasznú, közismert kölcsön — helyesebben honosult — szóból ered, csupa pozitív értelmű kellene legyen. Gondoljunk például az eucharisztiára, ami szó szerint hálaadás, tágabb értelemben mise, szentmise lenne, szűkebb értelemben pedig oltáriszentség (az Úr vacsorája). Ehhez — a ma is használatos szent ostyához — csodák is kapcsolódnak, hiszen Siennában 1730-ban ellopták az oltáriszentséget, melyet később megtaláltak, és azóta is romlatlanul látható az ottani Szent Ferenc-templomban.
De a kevésbé ismert eudaimonizmus kifejezés is ilyen, mely Kant által tanítja, hogy az erkölcsi cselekvés célja a boldogság. Szép gondolat. Vagy mit is jelent az eufémia? Nem más, mint az áldozat szent pillanatát előkészítő és az azt kísérő csend, melyre a görögök és a rómaiak egyaránt vigyáztak. És ki ne hallott volna az eufóriáról, azaz arról az állapotról, amely — a körülményekkel néha összhangban nem álló — emelkedett hangulatot jelent, de értünk alatta a szokványost meghaladó indokolatlan vidámságot is. Az eugenetika pedig a kórosan megváltozott gének kiküszöbölésével az emberi természetet javítani szándékozó, kissé utópisztikus kísérlet.
No és Európa? A görög Istennő, akit Zeusz bika képében rabolt el, és vitt át a tengeren Kréta szigetére. Vagy Európa mint a civilizált világ, az óvilág legnyugatibb része? Igaz, neve görög közvetítéssel sémita eredetű, melyben az ereb napnyugtát jelent.
Beszélhetünk a manapság oly divatos eutanáziáról a "jó", az "irgalmas", a "kegyes", az "emberhez méltó" halálról is, mely igencsak paradox, ellentmondásos szókapcsolat. Ám már a hippokratészi eskü is így tanít: "Halálos szert még kérésre sem szolgáltatok ki senkinek, sőt, ilyen tanácsot sem adok."
A Tolkien által közismerté tett eukatasztrófa szó is érdekes. A kifejezést hallva legtöbben vélhetőleg az Európai Uniót sújtó katasztrófára gondolnak, pedig erről szó sincsen. Tolkien szándéka pedig az "eu" szócska odabiggyesztésével az volt, hogy gyökeresen megváltoztassa az eredeti szó jelentését, pozitív előjelt adva neki. Így az eukatasztrófa tulajdonképpen a katasztrófa fordítottja. Lényege, hogy a kedvező megoldás, a "happy end" — a kedvezőtlen előjelek ellenére — nem valamilyen külső tényező váratlan megjelenésének köszönhető. Nem, itt az eukatasztrófát alkotó és az azt megelőző események szorosan illeszkednek a korábbi történésekhez, és bármennyire lehetetlennek is tűnjék bizonyos dolgok bekövetkezése, azok létrejötte csak és kizárólag a történet szereplőinek döntésein és tettein múlik. E fogalom világháborúink táján született, mikor az emberek ki voltak éhezve az olyan történetekre, melyek a nagy nehézségek és a "nulla esélyek" ellenére mégis jó véget érnek. Ez a remény keresése is egyben, annak sugallása, hogy sohasem szabad feladni a küzdelmet. Ez ma is legalább annyira aktuális, mint akkor, hisz: "segíts magadon, és Isten is megsegít". A józan eszünk, a szívünk is azt diktálja, hogy ha katasztrófák léteznek, akkor eukatasztrófáknak is létezniük kell.
Ezért hiszünk és reménykedünk a legnagyobb erkölcsi és gazdasági válság kellős közepette is a magyar EU-s elnökség sikerében. Mondom ezt én, egy békési eutropélosz, mint vigasztalást adó.