Zúgolódnak a gazdák. Nem értik, miért nem településenként határozzák meg, hogy besorolható-e a hátrányos helyzetű, hegyvidéki kategóriába. A hátrányos helyzet — ami jelen esetben paradoxonként pozitívum a gazdákra nézve — pénzt hoz a konyhára. Ebben az övezetben a területalapú támogatás fölött ötven euró jár hektáronként (az hírlik, ez idén 90 euró lesz!), s a legalább három szarvasmarhát tartó gazdák is jogosultak tehenenként körülbelül száz euró támogatásra. Például: öt hektár termőföld (mindegy, hogy szántó vagy kaszáló, csak megműveljék) és öt szarvasmarha után az évi plusztámogatás 750 euró körüli, ami hazai valutában csinos summa, több mint háromezer lej!
Érthető, miért vannak felháborodva a kisborosnyói gazdák: ők nem kapják a támogatást, de az alig pár kilométerre levő, hasonló körülmények között dolgozó nagypataki társaik igen. A lécfalviak a maksaiakat irigylik, Barátos a nem messzi zágoni dűlőket nézi sóvár szemmel. Baróton egyenesen a polgármestert hibáztatják, hogy "nem járta ki" a hátrányos státust. Pedig a besorolás nem a polgármesterektől vagy az utánajárástól függ. Országos szinten, pontos mérésekkel határozták meg, melyik közigazgatási egység paraméterei teszik lehetővé azt. Mint kiderült, egyelőre szó sem lehet átminősítésről, a feltétekről uniós szinten döntenek, leghamarabb változás a Közös Agrár Politika 2013-ban esedékes újratárgyalásakor jöhet szóba. Hacsak nem változtatják meg a közigazgatási egységek felépítését — hogy a példánál maradjunk: Kisborosnyót leválasztják Nagyborosnyóról, és Nagypatakhoz csatolják. Ugye senki nem gondolja komolyan, hogy ez megvalósítható?
Érdekeikért az utcára is kivonulnak a gazdák
Némelyeknek előnytelen
A területalapú támogatásokat, a hátrányos helyzetű övezeteknek járó kiegészítő támogatásokat, de a szarvasmarhák utániakat is a Mezőgazdasági Kifizetési és Intervenciós Ügynökség (APIA) intézi. A háromszéki kirendeltség igazgatója, Maria Roman és aligazgatója, Marius Popica is készséggel állt rendelkezésünkre, hogy beszélgessünk a hátrányos helyzetű övezetek besorolásáról.
2007. május 10-én írta alá az azóta rég leköszönt mezőgazdasági miniszter, Decebal Traian Remeş a 355-ös rendeletet (megjelent a Hivatalos Közlöny 323/2007-es számában), mely világosan leírja, milyen kritériumokat kell teljesíteni ahhoz, hogy egy közigazgatási egység (város vagy község, a hozzá tartozó településekkel együtt) hátrányos helyzetű besorolást kapjon.
Az első a tengerszint feletti magasságot veszi figyelembe: hátrányos helyzetű egy övezet, ha területeinek általános tengerszint feletti magassága meghaladja a hatszáz métert. Ez ugyanis nehéz időjárási körülményekkel jár, ami lerövidíti a vegetációs időszakot — írja a miniszteri rendelet. Hátrányos helyzetű az az övezet is, ahol az átlagos tengerszint feletti magasság 400—600 méter közötti, de a területek lejtése átlagosan meghaladja a 15 fokot, ami nehézkessé teszi a gépesített megművelést.
Ez a két feltétel dönti el tehát, hogy melyik településen kaphatnak a gazdák plusztámogatásokat. Pontos, digitális mérésekkel határozzák meg ezeket a paramétereket, így kizárt az "intézkedés". Ráadásul ezeket a feltételeket nem hazánkban találták ki, hanem uniós "szabványként" húzták ránk. Egyeseknek előnyös, másoknak nem jó — mint általában a politikum minden döntése.
Nem biztatnak sehol
A kisborosnyói Bagoly Sándor hét fejőstehenet tart. Ha a falu határa hátrányos helyzetű lenne, akkor kb. 700 euró támogatást kapna. De nem kap, ezért elégedetlen is. Kisborosnyó határa minden szempontból teljesíti a "hátrányos"-követelményeket. Gazdánk portája 540 méteres tengerszint feletti magasságon fekszik, lejtőben sincs hiány, rádől az emberre a szénabuglya — mondta. Azt kéne megtudakolni, mit lehetne tenni, hogy változtathatnának ezen, legalább vegyék falvanként a mérést — panaszolta. Sajnos, mint fennebb kitetszik: ez van, s ez is marad legalább 2013-ig.
Kerestély Csaba barátosi polgármesternek is vesszőparipája a hátrányos helyzetű besorolás — azaz inkább annak hiánya. Rengeteg pénztől esnek el a gazdák, míg a szomszéd falvakban szép summákat kapnak kiegészítő támogatásként. Viszont pont olyan körülmények között dolgoznak, mint mi. Ezen kellene változtatni — hangoztatja.
A nagyborosnyói tanács legutóbbi ülésén is téma volt a hátrány. Tamás Sándortól, a megyei tanács elnökétől kértek útbaigazítást, mondja meg, mit lehet tenni a helyzet orvoslásáért. Válasza talán lehangolta a jelenlevőket: semmit, ez országos szabály, a mérésekben sem lehet csalni, s az Európai Unió előírásait sem lehet áthágni. Még politikai akarattal sem.
A Kovászna Megyei Szarvasmarha-tenyésztők Egyesülete is próbál változtatni a helyzeten. György Ervin prefektus közbenjárását kérte Ötvös Mózes elnök: ismertesse Valeriu Tabără miniszterrel a gazdák óhaját, s változtassanak tíz település besorolásán. Ezek: Nagyborosnyó, Barátos, Szentkatolna, Kökös, Illyefalva, Uzon, Réty, Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely, Barót. A prefektus — aki többször kiállt már a gazdák mellett — az átiratot továbbította Bukarestbe az agrártárcához, de ennél többet ő sem tehet. Az egyesület kérésében hangsúlyozzák: a hátrányos helyzetű övezetekben igényelhető támogatások nélkül nagy hátrányban vannak a termelők, főként a szarvasmarha-tenyésztők.
Mint bevezetőnkben írtuk, jó hírt nem kaptunk sehonnan. Viszont felvetődött az a kérdés: ha megváltoztatják a besorolási egységet, azaz nem községenként, hanem településenként döntik el, kik érdemesültek a hátrányos helyzetű — immár megtisztelő — címre, megtörténhet, hogy ma még hátrányban lévő települések "épkézlábúakká" válnak, elesnek a támogatástól. A vita pedig kezdődne elölről. Talán Háromszék egészét kellene egy kalapba tenni — összességében a megye valószínűleg megérdemli a hátrányos besorolást.
A kifizetési ügynökség fejtágítóján
Legyünk pontosak, ha kérünk
Az el nem érhető támogatásokról értekeztünk eddig, de hál’ istennek, sok van, melyet jóformán minden gazda elérhet. Jó lenne ezekről is beszélni, de főleg arról — hasznosítva a verssort —, hogy támogatásra pályázni csak szépen, pontosan érdemes. Mert ha nem, majd vissza kell fizetni, sőt, bírságokkal is számolni lehet.
A megyében több gazdának kell visszafizetnie támogatásként kapott jelentős összeget, mert a helyszíni ellenőrzéseken kiderült, nem a ténylegesen megművelt területek szerint igényelték. Magyarán: nem a birtoklevélen, telekkönyvben, bérleti szerződésben szereplő teljes mezőgazdasági terület után kell kérni a támogatásokat, hanem a ténylegesen megművelt felület után.
A legutóbbi ellenőrzéseken leginkább a legelőknél derültek ki túlkapások — számoltak be a kifizetési ügynökség vezetői. Konkrét példa (a szereplők megnevezése nélkül): 160 hektár legelőt bérelt egy juhosgazda egy polgármesteri hivataltól. A területalapú támogatást az egész területre kérte, és meg is kapta. Az ellenőrzés alkalmával azonban kiderült, a legelőként nyilvántartott terület csupán harminc hektárja minősül legelőnek, a többi beerdősödött. A szabály szerint egy hektár legelőn megengedett 50 szál fa jelenléte, elszórva — nem ligetként. A felhozott esetben viszont bebizonyosodott, hogy a 160 hektár jó része beerdősödött, s nem jogosult területalapú támogatásra. A juhász megkapta a támogatást, majd vissza is kellett fizetnie. Sőt, ha előbbi években ugyanarra a területre (melynek besorolása időközben nem változott) támogatást kért, azt is. Ráadásul többéves, a támogatás mértékéhez viszonyítva százalékban kifejezett büntetőmegvonást is kaphat, de akár véglegesen visszavonhatják jogosultságát.
Szántóknál a támogatásra jogosult területek behatárolása könnyebb. Ám itt is vannak gondok, például a bérbe adott területek esetében. Gyakran megtörténik, hogy tulajdonos és bérlő is kérte, holott csak az lett volna jogosult, aki megműveli a földet. A kettő közül egyik szabálysértést követett el — visszafizetheti a pénzt.
A tanulság: figyeljünk oda a támogatási kérések kitöltésénél! Amire állíthatja a gazda, hogy könnyű mondani, de nehezebb ezt számítógépen elvégezni.
Számíthatunk a segítségre
Való igaz, hamarosan csak elektronikus formában fogadják a kéréseket. A kifizetési ügynökség minden gazdának névre szóló jelszót fog elküldeni, melynek alapján interneten kapcsolódhatnak az ügynökség honlapjára, ahol elérhetik saját adatbázisukat.
A kifizetési ügynökség nem köteles a gazda helyett elvégezni a bejegyzéseket, űrlapkitöltéseket. Ennek ellenére — mivel tudják, hogy sok gazdánál elkel — megpróbálnak segíteni. Nemrég megyei szintű "fejtágítót" tartottak, ahol az űrlapok, igénylések elektronikus kitöltésének módjáról világosították fel elméletileg és gyakorlatban is a mezőgazdasági intézmények képviselőit, községi agrárreferenseket, több nagygazdát. Utóbbiak esetében minden rendben, ismerik a lehetőségeket, tudják, hogyan kell eljárni. A kisgazdák viszont bajban vannak. Nem értenek a számítógéphez, internetes hozzáférhetőségük sincs, ők segítségre szorulnak. A polgármesteri hivatalok agrárreferenseire számíthatnak elsősorban. Igaz, ők sem kötelesek a gazda helyett elvégezni a műveleteket. De bíznak abban, hogy segítenek a gazdáknak — hangsúlyozza Marius Popica, és azt is elmondta, intézményüknél a jogtanácsoson kívül mindenki érti az elektronikus kéréskitöltést.
A támogatási kéréseket március 1. és május 16. között fogadják. Végső soron egészen június 10-ig, de a május 16. utáni időszakra napi egy százalék késedelmi levonást számítanak fel, ennyivel kap kevesebbet a későn kelő gazda. Ha valaki időben benyújtotta kérését, de június 10-ig módosítani akar rajta, megteheti. Ezen a napon túl viszont csak késedelmi levonás mellett végezhetők módosítások.
Tetszik, nem tetszik, a gazdáknak meg kell érteniük: lejárt a papírbürokrácia ideje, a jövő (sőt, már a jelen is) az elektornikus ügyintézés érája. Meg kell tanulni az eljárást, ha nem, segítséget kell kérni. Itt jönnek képbe az agrár-érdekvédelmi szervezetek. Az egyesületek miért ne segítenének ebben is a tagságnak? Nyilván, ez vonatkozik a mezőgazdasági hivatalokra is. Nagy szerep jutna az agrárkamaráknak — ha igazából működőképesek lennének. Nagyon jól fogalmazott Marius Popica, amikor azt mondta: a mezőgazdasági szaktanácsadónak olyannak kell lennie a gazda számára, mint a családorvos.
Mindent összevetve: a gazdák nemsokára megkapják az elektronikus ügyintézésre vonatkozó, egyéni jelszót is tartalmazó ismertetőt. Használjanak ki minden lehetőséget, kérjenek minden lehetséges támogatást. Ha elesnek a hátrányos helyzetű övezetekben járóaktól, kérjenek minden egyebet, ami jár. Ami a legfontosabb: a lehető legnagyobb pontossággal töltsék ki az űrlapokat. Így nyugodtan használhatják a támogatásokat, nem kell attól rettegniük, hogy ma vagy holnap visszafizettetik a felette szükséges — és már rég elköltött — összegeket. Ne engedjék, hogy minden erőfeszítésük ellenére többszörösen hátrányos helyzetbe kerüljenek.
