— Mire számíthat a közönség A fizikusok kapcsán?
— Apokaliptikus témát dolgoz fel a szöveg, de mindezt komikus formában. Három fizikus egy elmegyógyintézetbe zárkózik el a világ elől, hogy tanulmányaik, a fizikában való előrehaladásuk nehogy rossz irányba vezesse az emberiséget.
.jpg)
Barabás Zsolt felvétele
Ez az alaphelyzet, és ennél többet nem is szeretnék elárulni, mert nem akarom megfosztani a nézőket a meglepetésektől. A darab a hatvanas-hetvenes években íródott, amikor javában dúlt a hidegháború, amikor a fegyverkezési tervek és az ezek után kutató kémszervezetek tevékenysége tartotta feszültségben a világot. Azóta egy kicsit változott a nemzetközi helyzet, de a technika fejlődéséről, és arról, hogy vajon merrefelé tart világunk, ma is elgondolkodhatunk.
— Ez a második Dürrenmatt-darab, amit a Tamási Áron Színházban rendezel...
— Igen, le sem tudnám tagadni, hogy Dürrenmatt az egyik kedvenc szerzőm. 2007 őszén rendeztem A csendestársat, és mivel az volt az első nagytermi előadásom, tele voltam azzal a fajta izgalommal, ami a pályája elején általában jellemző az emberre. Ezúttal nyugodtabb voltam, jobban tudtam figyelni a munkámra, és persze a társulattal is jobban megismertük egymást azóta. Bízom abban, hogy mindez javára válik az előadásnak.
— Kik játszanak A fizikusokban?
— Gyakorlatilag az egész társulat részt vesz a produkcióban, de a jól összehangolt csapatmunkán túl jeles egyéni alakításokat is igényel ez a darab. Tele jó szerepekkel. A három fizikust Szakács László, Pálffy Tibor és Mátray László alakítja, de ugyanilyen fontos szerepe van Gajzágó Zsuzsannának, aki a doktorkisasszonyt játssza, és tovább is sorolhatnám. Mint az igazi mesterművek esetében, valamennyi színész jó lehetőséget kap a megnyilvánulásra.
— A rendezőasszisztensed Svájcból érkezett.
— Igen, ez érdekes eset: svájci szerzőt próbálunk, és éppen egy svájci asszisztenssel tudtunk együtt dolgozni. Tanulmányi úton tartózkodott Romániában, és ő keresett meg bennünket, hogy szeretne velünk dolgozni. Örültünk, hogy kíváncsi a színházunkra, szívesen fogadtuk segítségét. Sok érdekes dolgot mesélt Svájcról és a német színházról, és gyakorlatilag is többször segített, például a német nevek, szavak kiejtésében. Nekünk is, és gondolom, neki is tanulságos volt ez a közös munka; ha több ilyen csereprogram létezne, többet tudnánk egymásról. Ha már a stábnál tartunk, Csiki Csaba díszlettervező és Kiss Zsuzsa jelmeztervező nevét is meg kell említenem; jó csapatmunka nélkül nincs jó végeredmény.
— Mint mindig, most is kevés volt az idő a jó munkához...
— Igen, bemutató előtt mindig jól fogna, ha lenne még pár napunk próbálni, de minden relatív: néha félóra alatt csodákra képes az ember, máskor pedig, ha rossz lelkiállapotban van, napokig nem tud kreatív munkát végezni.
