A bukaresti képviselőház törvénybe foglalta volna, hogy csak a cigány megnevezés legyen használható, a roma pedig nem, mert az utóbbi összekeverhető a románnal — igaz, a törvényhozás másik háza ezt nem így látta.
A roma népelnevezés törvényes megmaradása esetén csak nem akarnak egyes román törvényhozók mindenképpen, akár úgy is elkülönülni a cigányságtól, hogy amennyiben nem lehetne elszakadni a roma szótól képesek lennének megkülönböztetni a két közösséget egymástól akár a román szó megváltoztatásával is?
"Ne legyen roma a cigány!" "Hasonlít a szó a románhoz!" Jó pár éve főként Kolozsvár akkori, hírhedt polgármesterétől lehetett hallani ez ügyben a majdhogynem fájdalmas, tiltakozó, fintorgó felszólalásokat.
Magyarország keleti szomszédjánál az ország szenátusa — mondhatni, szerencsére — visszadobta a Funar gondolatából megfogant törvényjavaslatot, mely szerint "neveztessék kizárólag cigánynak a szóban forgó közösség". Ámde ez a szenátusi visszautasítás csak részben semlegesíti azt a körülményt, hogy a törvényhozás másik háza azt előbb már elfogadta. A politically correct nagyobb dicsőségére.
És akkor a roma szó elleni tilalmazás csökönyös hívei — ha nem sikerül eszméjüket törvénybe tenni — miként kívánják majd megoldani a füllel is jól érzékelhető elkülönítést? Csak nem jut az is eszükbe, hogy a roma szó további használhatósága esetén a másik, a román népnév alternatív elnevezése oldhatná meg a distinkció lehetőségét? Csak nem akarják újra vlachnak (oláhnak) neveztetni nemzetüket, Vlachiának országuk egészét — az emlegetett biztos megkülönböztetés jegyében?
Mi, magyarok vigasztalhatatlanok lennénk ettől.
És vajon miért ejtené kétségbe ez Magyarországot?
Olyasmiért is, amit sokan elfelejtettek már, pedig nem kellene. 1878-ban a Balkánt máig érezhetően elrendező nemzetközi berlini kongresszuson a Bukarest fővárosú fiatal szomszéd állam álmát, igényét, ambícióját az addig nem létezett román megnevezésre rajtunk kívül szinte senki nem kívánta támogatni. Nevezetesen Bukarest ama igényét, hogy államuk elnyerje az antik Rómára utaló Románia (Rumánia) elnevezést. Egyedül a mi akkori külügyminiszterünk, Andrássy gróf karolta fel Berlinben ennek az elnevezésnek megadását. El is érte a kongresszusnál — szomszédunk örömére és megelégedésére, egyszersmind diplomáciai segítségadásunk okán a mi jóérzésünkre is. Így a Románia elnevezés kicsit a mi sikerünk is.
Emlékezzünk erre! Ők is, mi is. És ne tiltsuk be, ne is parancsoljuk meg szavak, népnevek használatát!
A román nemzetelnevezés nem túl régi. Bevezetése, magyar—osztrák segítséggel, nemzetközi jogérvényre emelése idején már nagyon sokan nevezték magukat romának, és — láss csodát — ezek az emberek nem emeltek kifogást az ellen, hogy olyan új név kerül a nemzetközi agendába, amely esetleg összekeverhető az ő nevükkel. Talán nem sejtették, hogy a hangzás hasonlósága miatt majdan őket űzhetik ki saját nevükből a névre újonnan befogadottak.
Talán már mégsem űzik. Ne is tegyék.