Tavaly még Európa-bajnoki szereplésről beszéltek a háromszéki siklóernyősök, idén az egyre csökkenő sportoló, a kevés érdeklődő került előtérben. Csurulya László, akit akár a háromszéki siklóernyőzés mozgatórugójaként is említhetünk, úgy véli, hogy nagyobb összefogással és több esemény szervezésével lehetne csak előbbre vinni megyénkben e sportot.
Elmondása szerint Háromszéken most már csak heten hódolnak a sokak által veszélyesnek és extrémnek tartott siklóernyőzésnek. Ők rengeteg bátorsággal és szenvedéllyel rendelkeznek, s megpróbálnak játszi könnyedséggel átsuhanni az útjukba kerülő akadályok fölött.
— Tavaly Eb-re készültek a háromszéki siklóernyőzők, azóta miként alakult e sport sorsa megyénkben? — kérdeztük Csurulya Lászlót.
— Sajnos, háromszéki siklóernyős nem vett részt a kontinensviadalon, a szentgyörgyi-csíki közös csapatból csak a Hargita megyeiek jutottak el az Eb-re. Anyagi gondok miatt döntöttünk úgy, hogy nem indul senki Kovászna megyéből, inkább a legjobbakat támogattuk. Ha minden jól alakul, megyénket Kiss Szendének kellett volna képviselnie a törökországi megmérettetésen. A csíki versenyzők jóval a középmezőny előtt végeztek, s ez számukra kiváló eredmény. Sajnos, számukra mégsem ez volt a ,,legemlékezetesebb" dolog a törökországi versennyel kapcsolatosan. Feltörték az autójukat, s mindent, ami mozdítható volt — repülési elektronika, laptop, kézpénz —, elloptak. Mintegy tízezer eurós volt a kár. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy amikor a szervezők megtudták, mi történt versenyzőinkkel, elengedték a benevezési díjat, és ők is indulhattak az Eb-n. Emellett megtartottuk a szokásos versenyeinket, s volt két FAI II-es viadalunk, egy Tusnádon és egy Gyergyószárhegyen. A rossz időjárás miatt is keveset repültünk, megtorpantak a dolgok. Ha nem repülünk, akkor azon dolgozunk, hogy minél ismertebb legyen a sportág, és edzünk a következő felszálláshoz. Sepsiszentgyörgy közelében kaptunk két jó dombot, amelyeket megpucoltunk, ám csak ennyiben merült ki a tavalyi klubélet. Én még bíráskodtam is, s így megfordultam magyarországi, szerbiai és hazai versenyeken.
— Hogyan jutott ide a háromszéki siklóernyőzés, hiszen az elmúlt években népes mezőnnyel rendelkezett ez a sportág?
— Össze kellene fogni a sportolókat, teret kell biztosítani a sportágnak. Ezt rendszerint nem azok teszik meg, akik repülnek. Én repülni akarok, nem összefogni, s nem szervezni. Eddig volt egy kis energiám erre-arra, de most kifáradtam, és a toborzás helyett inkább repülök. Lehet, hogy önzőnek hangzik a dolog, de ez van! Sajnos, egyre kevesebben vagyunk, hiszen az, aki tavaly repült, nem biztos, hogy idén még felszáll.
— Jelenleg hány siklóernyőse van Kovászna megyének?
— Azok, akik repülünk is, csak heten vagyunk. Azt, hogy ilyen kevesen maradtunk, nem kell a gazdasági válságra fogni, hiszen krízis ide vagy oda, délután az ember kiment focizni. Egy picit rossz a hasonlat, de a repülés is megoldható kevés pénzből. A sportolók létszámának csökkenése talán annak tudható be, hogy nincs érdeklődő, és kevesen ismernek minket. Az emberek a siklóernyőzésről még mindig úgy hiszik, hogy veszélyes sport, és azt gondolják rólunk, hogy az életünket kockáztatjuk. Ehhez képest ezek a dolgok közel sem állnak a valósághoz. A siklóernyőzés veszélyes volt tíz-tizenöt évvel ezelőtt, azóta sokat fejlődött a sportág.
— Miként lehetne ezt a sportot kimozdítani ebből a stagnáló állapotból?
— Kellene egy olyan személy, akit érdekel a dolog, és sokat mozog. Mint már említettem, én repülni szeretnék. Ha tudnám, miként lehetne előbbre mozdítani a háromszéki siklóernyőzés szekerét, akkor mindent megtennék érte. De sajnos, nem tudom... Tizenkét évvel ezelőtt egyedül kísérletezgettem ezzel a sporttal, most meg heten vagyunk, számomra ez is óriási előrelépés.
— Tavalyelőtt Kiss Szende volt megyénk legjobb siklóernyőse. Milyen eredményeket ért el a 2010-es idényben?
— Sajnos, az elmúlt esztendőben nem sokat versenyzett. Felköltözött Csíkszeredába, ez felvette az összes erejét, s ha nem csal az emlékezetem, mindössze két viadalon vett részt. Ennek ellenére Szende a női siklóernyő Román Kupa open kategóriájában bronzérmes lett a csíki Márton Mónika és a bukaresti Virginia Neagoie mögött. Tavalyelőtt ügyesen szerepelt az országos és a külföldi versenyeken. Úgy tudom, hogy rajta kívül más háromszéki egyáltalán nem versenyzett.
— Milyen terveitek vannak erre az évre?
— Ez az év rólam fog szólni, s sokat szeretnék repülni. Ősszel befejeződik a képzésem, és teljes jogú bíró leszek. Bízom abban, hogy e mellé belefér majd a klub is. Sajnos, úgy tudom, hogy klub szintjén nem tervezgetnek nagyon előre, s egyelőre csak az van, hogy megyünk repülni... Nagyon hadilábon állunk. Január elsejével számunkra megkezdődött az új szezon, s a Szent Anna-tónál már kipróbáltuk magunkat. Ezzel csak az a baj, hogy azóta már nem tudtunk repülni. Akárcsak az elmúlt években, idén is lesz román országos bajnokság, amelyből 2011-ben lehet, hogy kimaradunk.
— Ha valaki mégis kedvet kap a siklóernyőzéshez, hol talál meg titeket?
— Látogassák meg a www.parabodoc.ro internetes portált, ott megtalálható az én és más szentgyörgyi siklóernyős telefonszáma. Szívesen bemutatjuk a sportot, segítségünkkel lehetősége nyílik arra is, hogy belekóstoljon a siklóernyőzésbe.
