helyszíne lesz Oslo. Rajt előtt, ha kerül a mezőnyben valaki, aki nem látta a mintegy 2550 éves sílécet, az az Oslo melletti múzeumban megnézheti, akárcsak azt a pályát, ahol az első síversenyt rendezték 1879-ben.
Lelkiekben feltöltődötten aztán rajthoz állhatnak, hogy az északi sí három szakágában — sífutás, síugrás, északi összetett — megküzdjenek a világbajnokság érmeiért. Az első világbajnokság egybeesett az első téli olimpiával, és 1924. január 29-én kezdődött. Hőse kétségtelenül a norvég Haug Thorleif, aki a négy számból hármat — 18 km-es sífutás, 50 km-es sífutás, északi összetett — megnyert, és egyben — síugrás — bronzérmet szerzett. Az a Thorleif, akinek még életében szobrot állítottak a nagyjaikat tisztelni tudó derék norvégok.
Azt, hogy skandináv fölény jellemezte sok-sok éven át az északisí-világbajnokságokat, azt hiszem, nem kell külön hangsúlyoznom. A skandináv hegemóniát a szovjet sífutók szakították meg, aztán csatlakoztak hozzájuk az olaszok, a németek, a svájciak, az osztrákok... Lassan, de biztosan kezdett európai lenni az északi sí. A szapporói olimpia után helyet követelnek maguknak a síugrás élmezőnyében a japánok is. Mindent összegezve elmondható, hogy a nyílt verseny jegyében kerül sor az oslói világbajnokságra, azzal a kiegészítéssel, hogy minden bizonnyal a rendező norvégok igyekeznek figyelmeztetni a sportvilágot arra, hogy az északi sí hazájában van ez a világbajnokság, tehát norvég földön norvég győzelem dukál.(áros)
