Néhány napja kicsattanó optimizmussal nyilatkozik a leváltás küszöbén álló kormányfő. Traian Băsescu államelnökkel kórusban hangoztatják: vége a válságnak, jön a jó világ, minden adat gazdasági növekedést jelez, végre beérik a megszorítások gyümölcse, és hála kegyetlen, szigorú intézkedéseiknek, ismét virágzásnak indulhat Románia. Diadalittas bizakodásuk emlékeztet a 2008-as, 2009-es kampányok időszakában elhangzottakra, amikor már javában tombolt a világválság, de a román vezetők még mindig azt állították, országunkat elkerüli, hatása esetleg kismértékben érződik majd. A választási érdekek ezt kívánták, így ezt igyekeztek elhitetni, utóbb pedig, hogy igazolják népszerűtlen intézkedéseiket, a valóságosnál is jobban súlyosbították a bajt. Most, amikor a világ és Európa óvatosságra int, a pénzügyi, gazdasági bajok újabb hullámait jelzik, a román vezetők ismét ünnepelnek. Ezúttal a legnagyobb kormánypárton belüli hatalmi harcok, no meg a katasztrofális népszerűségvesztés miatt próbálnak bizakodást hinteni. Azt remélik, ha sokszor ismételgetik, hogy minden nagyon jó, valaki esetleg elhiszi.
Emil Boc rendkívül bizakodó. Olyan adatokat sorjáz, hogy csak ámulunk, bámulunk. Szavaiból kitűnik, egyre kevesebb a munkanélküli, mind több az alkalmazott (miközben új vállalkozásról, az eddigiek bővítéséről alig hallani), nő a termelés, s bizony a bérek is. A kormány elrendelte az állami alkalmazottak fizetésének 15 százalékos emelését, hazudik, aki a fizetési lapok valóságával próbálja cáfolni ezt, csattan fel a miniszterelnök, aki elhitetné a nyugdíjassal, hogy 90 lejjel nőtt havi járandósága, s magára vessen, ha ezt nem látja.
Zajlik tehát a kormányzati szemfényvesztés, a dicsőségpropagandához kell csatlakozniuk a prefektusoknak is, meg kell tanulniuk eltekinteni a tényektől, s elhitetni a néppel: a lehető legjobban élnek. Ez ám a lehetetlen küldetés!