Iráni alkotásé az Aranymedve

2011. február 22., kedd, Magazin

A nemzetközi zsűri nagydíjával, Ezüstmedvével tüntették ki Tarr Béla új filmjét, A torinói ló című alkotást szombaton a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál gálaestjén. A legjobb filmnek járó Aranymedve-díjat iráni mű kapta, a rövidfilmek között egy iPhone készülékkel forgatott mű diadalmaskodott.

A magyar művész alkotása a Berlinale versenyprogramjában, a nagyjátékfilmek mező­nyében szerepelt. Tarr Béla már korábban is vendégeskedett a rangos filmfesztiválon, ahová ezúttal Friedrich Nietzsche német filozófus és egy ló találkozását továbbszövő filmjével érkezett. Tarr Béla az Isabella Rossellini vezette nemzetközi zsűri kanadai tagjától, Guy Maddin producertől vehette át a zsűri nagydíját. A magyar rendező meghajolt a díjátadó gála vendégei előtt, megköszönte a díjat, de nem állt a mikrofon mögé. A díjkiosztó után tartott sajtótájékoztatón a művész úgy fogalmazott: "Rendező vagyok, a munkám viszonylag egyszerű, képekben kell beszélnem a közönséggel, nem kenyerem annyira a beszéd. A film a kommunikáció a nézők és köztem." A torinói lóról szólva elmondta: "Meg akartam mutatni, hogy szerintem ilyen a világ most. Egész biztos, hogy ez az utolsó Tarr-film, azt hiszem, ebben a filmben tényleg összefoglaltunk mindent, amiről úgy gondoltam, filmben kell elmondani. Ezután már csak ismételni lehetne. Teljesen mindegy, hogy kapott-e a film díjat, én befejeztem. Annál jobban szeretem a régi filmjeimet, hogy megismételjem őket. Ezt már A torinói ló forgatása előtt eldöntöttem" — fogalmazott. Tarr Béla beszélt arról, hogy a jövőben olyan fiatalokat akar támogatni, akik új világot akarnak felépíteni. "De úgy tűnik, Magyarországon ez most kicsit nehezebbé vált" — mondta. Tarr Béla ezúttal is megszokott alkotótársával, Krasznahorkai Lászlóval dolgozott együtt, A torinói ló című filmben Derzsi János és Bók Erika játszotta a főszerepet. A film zenéjéről Víg Mihály gondoskodott, az operatőr Fred Kelemen volt. A magyar rendező nyolcadik játékfilmjét már húsz-harminc ország vásárolta meg, az elmúlásról szóló alkotás magyarországi bemutatóját várhatóan márciusban tartják.
A legjobb filmnek járó Aranymedve-díjat a Nadar and Simir: A Separation (Nadar és Simir, egy válás) iráni alkotás érdemelte ki, a négy kilogrammos medveszobrot Isabella Rossellini és Dieter Kosslick fesztiváligazgató nyújtotta át az alkotóknak. Aszgar Farhadi rendező munkája két Ezüstmedve-díjat is kapott, a film könnyek közt színpadra lépő női szereplőit jutalmazták a legjobb női szereplőnek járó díjjal, a férfi szereplők mezőnyében az iráni mű férfi szereplőgárdája kapott Ezüstmedve-díjat. Az iráni dráma sikerével az iszlám köztársaság a díjkiosztó gálát is "uralta". Dieter Kosslick az este folyamán üres széket helyezett a színpadra, ezzel jelképezve a zsűri hiányzó tagjának, az Iránban rendszerellenes propagandatevékenység címén elítélt Dzsafár Panahi rendezőnek a hiányát. Kosslick szerint Panahi értesült a mellette tartott szimpátiatüntetésről és felhívásokról is, Berlinbe eljutott üzenetében azt mondta, korábban magányosnak érezte magát, de most már úgy gondolja, semmilyen művész nem lehet magára hagyatott, ha ilyen család tagja. "Talán nem tehettünk sokat, de legalább neki segítettünk" — mondta a közönség előtt Dieter Kosslick.
A rendezők közül Ulrich Köhlert, a Schlaf­krankheit (Álomkór) című német film direktorát tüntette ki Ezüstmedvével a zsűri, a díjat a testület német tagja, Nina Hoss színész-rendező adta át honfitársának. Két Ezüstmedve-díjat is kiosztott a zsűri a kiemelkedő művészi teljesítményért, mindkettőt az El Premio (A díj) című film kapta. Az argentin katonai rezsim hajnalán, az 1970-es évek közepén játszódó alkotás operatőri és díszlettervezési munkája révén érdemelte ki a zsűri elismerését. A legjobb forgatókönyvnek a The Forgiveness of Blood című, Albániában játszódó film bizonyult, a zsűri Alfred Bauer-díját a Wer wenn nicht wir (Ki, ha nem mi) címet viselő német dráma kapta. A legjobb első film egy háromtagú zsűri döntése alapján az On The Ice című alkotás lett, ebben a kategóriában két különdíjat is odaítéltek, ezeket a The Guard, valamint a Die Vaterlosen című film kapta.
A rövidfilmekről döntő zsűri Aranymedvével jutalmazta a Paranmanjang (Éjszakai kapás) című dél-koreai filmet. Az alkotás érdekessége, hogy iPhone készülékkel forgatták. A fesztivál szervezői kivételt tettek a dél-koreai készítőkkel, mert a megengedett 30 perc helyett a film 33 perces. Egy másik koreai alkotás, a Pu-Seo-Jin Bam (Rossz este) Ezüstmedvét kapott a rövidfilmek között. A Berlinale Shorts mezőnyében huszonöt rövidfilm, köztük a magyar Kárpáti György Mór munkája, az Erdő és két román rendező, Cristi Iftime (15 Iulie) és Anca Miruna Lăzărescu (Apele tac) volt versenyben a fődíjért.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 495
szavazógép
2011-02-21: Közélet - Mózes László:

A hétvége hírei

Itt a válság, hol a válság
Victor Ponta, az SZDP elnöke tegnap sajtótájékoztatón azt nyilatkozta, Romániában nem ért véget a válság, a statisztikai adatok azt mutatják, 2011-ben sem lesz gazdasági növekedés. Ponta szerint Emil Boc, Traian Băsescu és Elena Udrea "szuperoptimista és szuperrealista" nyilatkozatai a válság végéről nem igazolódnak be a valóságban.
2011-02-22: Magazin - :

Mona Lisa újabb rejtélye

Leonardo da Vinci híres festménye, a Mona Lisa évszázadok óta foglalkoztatja a művészettörténészeket, akik számtalan elméletet gyártottak a rejtélyes Giocondáról — egyesek férfi portréját vélték felfedezni a női arcvonások mögött, mások szerint a festő önarcképéről van szó, a titokzatos mosolyt pedig hol a terhesség, hol a gyász jeleként értékelték.