Különböző székely csoportok 2.A székely társadalom

2011. február 23., szerda, Múltidéző

Hajdanán székely lakosságú település volt a Barcaságon Székely­földvár, Bodola, Nyén (Keresztvár) és Botfalu. Sokáig az egész Barcaság területét, sőt, még Brassó egy részét is székelyek lakták. Sajnos, csak az egykor szászok lakta régió templomai körül végeztek rendszeres régészeti kutatásokat, s csak itt lehet egyértelműen elkülöníteni a székelyekre vonatkozó régészeti anyagot. A többi tájegységből inkább nyelvjárási bizonyítékaink vannak, de így is meghatározhatóak a székelység korábbi lakóhelyei.

Aranyosszék címere

A Dél-Erdélyben levő utolsó nagyobb székely csoportot, a kézdi székelyek itt maradt részét 1270 táján telepítették át a későbbi Aranyosszékre. Nekik is katonai feladatkört osztottak ki. Katonai erejüknek hamar hasznát vették. 1285-ben az aranyosszékiek lesznek azok, akik szétverik az Er­délyt pusztító, prédával megrakott, hazafelé tartó tatár főcsapatot.
Aranyosszék az 1876-os közigazgatási átszervezésig az öt székely szék egyike Maros, Udvarhely, Csík és Háromszék mellett. Az aranyosi székelyek az elmúlt 134 évben külön közigazgatásba kerültek, elszakították őket a tömbszékelységtől, de ma is székelynek tartják magukat, bár a "székely nyelvi jellegzetességeiket nagyjából elvesztették".
A telegdi székelyek (udvarhelyiek) nyomait is fel lehet lelni a fekete-körös-völgyi tájegység, Kőröstár­kány, Belényes magyarságának körében. Itt szórványosan még megtalálni a székely eredettudat emlékét, melyet a "szóhasználatuk" is igazol.


A székelyföldi magyarok
Székelyföld népességének meghatározásakor nem tudjuk elkülöníteni a székelyeket a velük együtt élő magyaroktól, azoktól, akik a székely letelepedés előtti kor magyar őrségeinek utódai voltak. E magyarságról elsősorban a régészeti feltárások adnak hírt, de fennmaradt írásos feljegyzés, egy gestatöredék is, amely megemlíti a székelyek közt élő magyarokat.
A régészeti kutatások szempontjából a legalaposabban feltárt földrajzi tájegység Székelykeresztúr és vidéke. Bár Székelyföld többi régiójában nem került sor ilyen alapos, nagyobb területet átfogó régészeti feltárásra, mégis egyértelmű, hogy az Árpád-kor századaiban a keleti határokra, a nagy mélységben tagolt gyepűkre magyar határőröket vezényeltek, akik stratégiai pontokon, a királyi várak környékén, de más térségekben is a székely letelepedés előtti korban nagyszámú magyar települést alapítottak.
Mivel az elmúlt kilencven évben a román régészeti kutatás és politika ellenérdekelt volt az erdélyi magyar történelemben, így a székelység korai történelmére vonatkozó régészeti kutatásban, ismereteink e téren hiányosak. Szerencsére az utóbbi évtizedekben egyre több településen tárják fel az Árpád-kori magyar falvak nyomait, elsősorban templom- és sírmaradványokat. Még a sokáig lakatlannak gondolt Csíki-medencében is került elő régészeti anyag. Több csíkszéki település templomáról kiderült, hogy alapfalai a 11―12. században épültek. Ezeket a 15―16. században építették át. 2007-ben Csíkszentkirályban Darvas Loránd, a Csíki Székely Múzeum régésze 11―12. századi templomszentélyt, freskókat, sírokat tárt fel. Ez egyben arra is mutat, hogy a székelyek rátelepedtek az itt élő magyarság településeire is.
Az ásatások azt bizonyítják, hogy Székelyföldön az Árpád-korban viszonylag sűrű magyar településhálózat épült ki. Így például a 12. századi zabolai és a petőfalvi magyar köznépi temetők közti távolság mindössze öt kilométer. A temetőkben előkerült több mint 450 sír II. Géza, III. István, III. Béla pénzeivel egyértelműen mutatja azt is, hogy a magyar köznépi települések lélekszáma azonos volt az ország többi településével. Igazolható az is, hogy e falvak hasonlóak voltak az Erdélyen kívüli, magyarországi magyar településekhez. A magyar köznépre jellemző régészeti anyag folyamatos a 11―12. században, és előzmény nélküli, azaz "nem a késői népvándorláskor településhálózatára" épültek.
A 12―13. századfordulón vagy a 13. század elején ― írja Benkő Elek ― "a településrend változását, a lelőhelyek számának hirtelen, mintegy két és félszeres növekedését kimutató régészeti topográfiai kutatás alapbizonyítékot talált a terület székely betelepítésének kérdésében. Ezt nem spontán népszaporulattal, hanem új népesség, a telegdi székelyek megjelenésével hozzuk kapcsolatba." Ennek alapján megállapítható, hogy a népesség száma a székely letelepedés idején hirtelen két és félszeresére emelkedett. Ha figyelembe vesszük, hogy az itt élők többsége a gyepűelvére, a határzónára telepített magyar őrségek utóda volt, ugyanazt a nyelvet beszélte, mint az újonnan letelepedett és többségbe került türk származású székelyek, akik a katonai kötelezettségek fejében különleges szabadságjogokkal rendelkeztek, érthető, hogy az itt élők elszékelyesedése csak jogállás kérdése volt.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 511
szavazógép
2011-02-23: Múltidéző - Kádár Gyula:

Mátyás ,,román király” és a ,,román vezérek”

A román televízió egyik adásában olyan "dokumentumfilmet" nézhettünk, amely alapján nehezen hihető, hogy a bemutatott város néhány évtizeddel korábban magyar település volt. A kívülálló semmiképp sem gondolna Kolozsvárra, arra a városra, amely az erdélyi magyar kultúra fellegvára volt, ahol az 1941. évi magyar népszámlálás szerint a románok számaránya alig érte el a 8,9 százalékot. Nem meglepő tehát az, hogy az elmúlt fél évszázadban igyekeztek megváltoztatni a város etnikai jellegét, miközben eltűntek a magyar feliratok, hagyományos magyar utcanevek, megjelentek az újabb kor műemlékei: Mihai Viteazul szobra, Baba Novac, Avram Iancu stb. A kisebbséggé vált őslakos magyarság még annyit sem érdemel, hogy a város nevét évszázados formájában használhassa. Az 1970-es évek végén Kolozsvárt a volt diktátor, Nicolae Ceauşescu vezényletével, hatalmas tömeg előtt, győzelmi mámorban keresztelték át, senkit nem érdekelt az őslakos magyarság érzékenysége. A Cluj-Napocára érkező külföldi turistának nincs, honnan tudnia, hogy Kolozsvár magyar város volt, bár története és műemlékei az őshonos magyarság kultúrájához, történelméhez kötődnek. A városismertető kiadványok többsége sem tartalmazza a történelmi magyar város tényszerű, tárgyilagos bemutatását.
2011-02-23: Pénz, piac, vállalkozás - Incze Péter:

Rendhagyó érdeklődés az energiafűz iránt (Biomasszaklaszter alakult)

Közel kétszáz érdeklődő és meghívott vett részt a Zöld Energia (Green Energy) Egyesület közgyűlésén, amelynek programjában több intézményt átfogó klasztermegállapodás aláírása is szerepelt.