Alig néhány hete Albert Álmos szenátor még rendkívül határozottan közölte: az RMDSZ nem támogatja, hogy a kormány felelősségvállalással fogadja el a munkatörvénykönyvet.
Meg nem nyugodtunk ugyan, de reménykedtünk, a munkavállalók mindennapjait nagymértékben befolyásoló tervezet elfogadását a demokratikus jogállamban megszokott parlamenti vita előzi meg, egyeztetnek a szakszervezetekkel és a munkáltatókkal, hogy a különféle érdekek kereszttüzében sikerüljön kompromisszumos változatot kidolgozni, mely valamelyest rugalmasabbá teszi a munkaerőpiacot, visszaszorítja a törvénytelen foglalkoztatást, de a munkavállalót sem szolgáltatja ki teljesen a cég vezetésének, tulajdonosának.
Azon sem lepődtünk meg különösebben, hogy a kormány és az érintett felek képviselői közötti tárgyalások kudarcba fulladtak. Tudtuk, láttuk, a hatalom mímeli a párbeszédet, valójában a gazdasági klientúrájuk szája íze szerint alakítja-gyúrja a jogszabályt, eszük ágában sincs megfontolni az érdekvédelmi szervezetek módosító javaslatait.
De az RMDSZ magatartásán mégiscsak megütköztünk. A szövetség képviselőházi frakcióvezetője ugyanis éppen tegnap jelentette be: vannak ugyan módosító javaslataik, megpróbálják érvényesíteni azokat, de semmi kifogásuk a törvényhozó testület ismételt megkerülése ellen. Hallgatnak, bólogatnak az RMDSZ politikusai, mint tették azt folyamatosan a jelenlegi kormányzás idején. Hogy miért változott meg egyszeriben álláspontjuk, nem derült ki. Néhány hét után hirtelen maguk is ezt tartják a legjobb megoldásnak? Titkos háttéralkuk kötnék gúzsba kezüket? Netán valamiért cserébe vállalják az újabb antidemokratikus eljárást? Nem tudni. Minden jel szerint a hatalom oly elbizakodottá tette őket, hogy úgy érzik, nem is tartoznak számadással senkinek, választóiknak sem.
Közeleg az RMDSZ tisztújító kongresszusa. Javában zajlik a verseny, egymást támadják, programjaikat népszerűsítik több-kevesebb meggyőző erővel a jelöltek. De vajon ott számba veszik-e, hányszor sértette a demokratikus játékszabályokat a szövetség, hányszor szegték meg választóiknak, nem koalíciós partnereiknek tett ígéreteiket? Mert mindenféle személycserén, alapszabály- és programmódosításon, választási szlogenen túl csakis az adott szó szentsége vihetné közelebb az RMDSZ-t választóihoz.