Újabb felelősségvállalásra készül a kormány és a koalíció. A törvényerőre emelendő munkatörvénykönyv tervezete népszerűtlenségben eddigi jogszabályain is túltesz, annyi megszorító előírást tartalmaz, mint az összes többi együttvéve.
A szakszervezetek általános sztrájkot helyeztek kilátásba, ha legalább az országos kollektív munkaszerződés ügyét nem szabályozza a kormány kérésüknek megfelelően.
Aki a hazai munkavállalók végletes kiszolgáltatottságát ismeri, az csak elszörnyedhet azon, hogy a munkavállalói jogok milyen fokú megnyirbálását helyezi kilátásba az új munkatörvénykönyv. Nem vagyok egyedül meggyőződésemmel, miszerint az új munkaadói osztály jó hányada bizony visszaél erőfölényével, a lakosság válság nyomán leromló létbiztonságával, azzal, hogy az álláskereslet és -kínálat ma nem a munkakeresőknek kedvez.
Ilyen körülmények közt lép a kormány, és azt egyértelműen a vállalkozói osztály javára teszi. Az új szabályozást eufemisztikusan a munkaerőpiac rugalmassá tételének nevezi, de közben azok kezére játszik, akik a dolgozóval szemben minél nagyobb szigorral kívánnak fellépni, neki minél kevesebbet akarnak fizetni, illetve tőle minél könnyebben óhajtanak megszabadulni, ha már nincsen rá szükség.
Hogy ez nem épp népszerűségnövelő lépés, azt a hatalom még megtapasztalhatja. De egy mögöttes törekvésben bukkanhatunk a magyarázatra: a kormány ellentételezés gyanánt kínálja fel a kedvezményeket a vállalkozóknak, mindenekelőtt az állami bevételek gyarapításának gondja foglalkoztatja. Ezt pedig a fekete- és szürkegazdaság kifehérítésével véli elérhetőnek. Ezért ugyanabban a törvényben súlyos bírságot, sőt, szabadságvesztést is kilátásba helyez a feketemunkásokat foglalkoztató üzletembereknek, cégvezetőknek. Számítások szerint a gazdaság bő harmada ebbe az ágazatba, szektorba esik. Innen nem folynak be adók, sem illetékek, itt úgy él az adócsaló tőke, mint Marci Hevesen.
Sikerül-e felszámolni a nálunk rendszerszerűen működő, a gazdaság egészét befonó adócsalás hálózatát? A kormány lényeges fordulatba veti reményét, s lehet gondolkodni rajta, hogy indokoltan-e. Nyugati szomszédunknál, Magyarországon a gazdaságélénkítést helyezték előtérbe, adókedvezményekkel serkentenék a tőkét a munkahelyteremtésben és a nagyobb profit elérésében. Nálunk az adószedés, az ellenőrzés megszigorításán, a fokozottabb ellenőrzés vonalán kívánnak haladni.
Ennyire ne kínálkozna más kiút számukra a szorultságból?
