A városi tanács először tavaly októberben tűzte napirendre egy baróti telek és egy felsőrákosi ingatlan eladását. Az RMDSZ-es tanácstagok különösebb indoklás nélkül elutasították az előterjesztést, kellő támogatás hiányában pedig nem lehetett árverést tartani.
A tanácstagokat nem győzte meg, hogy a napról napra málló, romos épületért harmincezer lejt, míg a tizenkét áras, nem első osztályú területért mintegy huszonötezer lejt kapni meglehetősen jó üzlet, s az az érv sem, miszerint Erdővidék — vagy éppen a megye — legkorszerűbb és legjobban felszerelt állatorvosi rendelője épülhetne meg. A legutóbbi tanácsülésen Nagy István polgármester ismét előállt a javaslattal, ám érdemi vitára ez alkalommal sem került sor, a szövetség tagjai ismét elutasították az értékesítés gondolatát.
Nagy István szerint az RMDSZ meg akarja mutatni, ők jelentik a többséget, azt tesznek, amit akarnak, ellenfelei mindenképp meg akarják gátolni, hogy a város valamilyen pénzforráshoz jusson, kicsit is könnyebb legyen e gazdaságilag nehéz időszakot átvészelniük. Elviekben a hivatalnak kellene az ingatlan őrzéséről és karbantartásáról is gondoskodnia, de ehhez hiányoznak az önkormányzat erőforrásai. Az RMDSZ frakcióvezetője, Pál-Szilágyi Zoltán azt mondta: azért szavaztak a tervezet ellen, mert a telekárak most alacsonyak, nem érné meg, egyébként is inkább a város vagyona gyarapításának, mintsem eladásának a hívei.
Felsőrákos központi részén, az unitárius templomtól alig kőhajításnyira áll a valamikor délceg, ám patinás múltjára ma már csak részleteiben emlékeztető romos épület: az egyik része teljesen lebomlott, a másik pedig készül megadni magát. Hátul csűr látszik, falai vastagok, valaha nem sajnálták belőle az építőanyagot, ám jól látható, az idő vasfoga neki sem kegyelmez. Valamikor, nem is olyan rég, még benne tartották a falu bikáját, tíz esztendeje ezért utasították el, hogy a tőszomszéd Pető Elemér bérbe vegye. Utóbb juhászra volt szüksége a falunak, és mivel egy otthon nélküli cigány családnál jobbat nem találtak, annak adták szolgálati lakásként. Romlása ekkor kezdődött — mondja a szomszéd —: a megfelelő mennyiségű fával nem rendelkező család rendre mindent eltüzelt. Néhány éven belül odáig fajult a dolog, hogy a romákat ki kellett költöztetni, nehogy a meggyengült falak valamelyiküket odaverjék.
Pető Elemér ennek ellenére nem mondott le a telekről, a 970 négyzetméter területért kész kifizetni a polgármesteri hivatal által felkért becsüs szerint meghatározott harmincezer lejt. "A tél folyamán is bent jártam az udvaron, szétnéztem, s nagyon gondolkodóba estem, hogy vételi szándékomat fenntartsam-e. A cigányok naponta bejárnak, s visznek mindent, ami emelhető. Azt hiszem, már egy kupás cserepet sem találunk sehol, a gerendázat java is eltűnt, a csűr beázott, az épület két helyen megszakadt. Kotecz József tiszteletes úrral is megvizsgáltuk, s arra a következtetésre jutottunk, nem kizárt, hogy a tavaszi felmelegedést követően a csűr egyik része a parókia udvarára omlik. Ha most eladnák, talán egy jelentősebb befektetéssel megmenthető lenne, s berendezhetném asztalosműhelyemet. Fafaragványokat készítenék, s megpróbálnám megmenteni a felsőrákosi bútorfestés régi hagyományait. Régen nagy keletje volt a Kőhalomból átvett, ónémet típusú festett ládáknak, a szépen díszített bútoroknak, ezért meggyőződésem, most is lenne rá igény" — magyarázta Pető Elemér.
Dr. Bálint Antal állatorvosnak két esztendeje csak a laboratóriumának helyet adó ingatlant sikerült megvásárolnia a várostól, a mellette levő telket viszont nem. Nem spekuláció kedvéért vásárolna, a környék legkorszerűbb állatorvosi rendelőjét építené fel s rendezné be. Olyan feltételeket szeretne biztosítani, hogy a beteg, nagy testű állatokat akár egy hétre is be lehessen fektetni, és nagyobb szakértelmet igénylő műtéteket is végre lehessen hajtani. Első lépésként megközelítőleg 150 000 lejből kisebb épületet húzna fel, segédként pedig egy-két pályakezdő állatorvost és asszisztenst alkalmazna. További tervei közt szerepel néhány közeli telek megvásárlása, ahova állatpiacot rendezne be. "Évek óta hiányzik egy állatpiac, állítják a gazdák, ezért én úgy döntöttem, vállalom a feladatot, s megteremtem a feltételeket. Nem lenne egyszerű, hiszen vizet kellene vezetnem, itatókat kell felszerelni, egy részét be is kellene fedni, de megvalósítható. Ha ezt a telket nem sikerül megvennem, akkor az egész terv dugába dől, mivel a piac közvetlen közelében állatorvosi rendelőnek is lennie kell. Még kora nyárig várok, s ha akkor sem adják, eladom a laboratórium épületét, és a központhoz közelebb kezdek építkezésbe, a piac létrehozásába. A magánemberektől elég földet lehet vásárolni jó pénzért!"
