Lengedeztek a szélben
tarka pulóverek.
Medvémnek észrevétlen
igen jó kedve lett.

Egy öreg karosszék tövén,
ahová épp elért a fény,
megpillantottunk valakit.
— Hiszitek-e? Mi is alig!

Ott ült egy kisebb székben,
ott ült és napozott
egy régi medve! Éppen...
éppen... ásítozott!

Aztán minket is észrevett.
Medvémmel elbeszélgetett.
Egy kicsit sem volt bánatos.
Jó az, ha az idő napos.

A régi-régi medve
nagyon örült nekünk.
Kérdeztük, nincs-e kedve
hazajönni velünk?

Azt mondta: ,,Mennék veletek,
de a piaci verebek
mit kezdenének nélkülem?
Nem csipkedhetnék a fülem!"