Mert élményt jelent látni az autókat körbeálló, az esti mulatság költségeinek fedezéséhez pénzt gyűjtő, színes szalagos ruhába bújó, arcukat maszkkal, szőrmével fedett "cigányok" kitartó kunyerálását, megcsodálni a feldíszített lovon felvonuló menyasszonyt és vőlegényt, a betyárt, a székely legényt és leányt, a Nagyságos Fejedelmet, a huszárt, na meg a nadrágba bújtatott, lábán gumicsizmát viselő, szalmakalapot hordó lovat, a musztikást. Élményt jelent ott lenni, mert közelről lehet megtapasztalni, hogy a ma emberének is sokat jelent a hagyomány: hetek szervezési munkája fekszik e napban — idén a sportegyesület tagjai vállalták —, s ezt a közösség is megköszöni.
A felvonulókat, a bálba invitálókat, de még az idegenből érkezőket is köményes pálinkával, kürtőskaláccsal, szendviccsel és finomabbnál finomabb tésztával kínálják. Élmény ott lenni, mert szinte tapintható a jókedv, a derűlátás, a nemzeti egység. Talán ezért is pártolják az egyházak ezt a gyökereiben pogány szokást. Ifjabb Kozma Albert unitárius lelkész és Kozma Attila református lelkész hasonló gondolatokat megfogalmazva mondotta: a szokás bár az ősi hitélettel hozható összefüggésbe, mégis szellemiségében, szimbolisztikájában akár kereszténynek is tekinthető, hiszen a telet felváltja a meleg, a tavasz, úgy a hitetlenség hidegét követően a mi lelkünkbe is melegség érkezett Jézus Krisztuson keresztül. A keréken forgó Ádám és Éva a délutáni órákban kapott lángra, s égett el a résztvevők ujjongása közepette.