Olyan sikere volt az RMDSZ-nek a nagyváradi kongresszuson, mint egy véletlenül kanbulira (bakzsúrba) tévedt széplánynak. Udvarolt neki mindenki. Tette a szépet a fő kormánypárt, nehogy csapodár módon megcsalja, és más pártokkal szűrje össze a levet.
Udvaroltak az ellenzékiek, és ígérgettek is neki: újabb frigyet, ha gyorsan szakít kormánytársával, és beadja a válópert. Ebben az esetben örök hűséget esküsznek neki — mondták. És nem lesz kénytelen monogám módon élnie, hanem megengedik neki a poligámiát a három párttal, ami nem annyira unalmas, mint az egynejűség. Az RMDSZ Bihar megyei leány(vállalat)a már félre is bagózik. Szövetséget kötött az ellenzékkel. Egy ágyban a két, most ellenséges család sarja: Rómeó és Júlia. De az RMDSZ megy a maga útján. Kelemen Hunor kitart a kormányban. Pedig tudhatná, hogy új választáskor az ellenzéket és az RMDSZ-t Bocrostul lövik majd, akár a nyulat.
Szépeket mondtak ugyanakkor a külföldi pártok is. A hazai ellenzéket meghívták, de a saját ellenzéküket nem. Nagy kihagyás! Ezek után Tőkés Lászlónak és Szász Jenőnek továbbra is, akárcsak eddig, külföldre kellene járniuk udvarolni, Magyarországra a Fidesznek. No és néha ugyanilyen célból idehaza a Cotroceni-palotába.
A kongresszus új elnököt is választott. Az új főnök külsőre és belsőre is hasonlít a régire. Sokan össze is tévesztették volna, ha Kelemen Hunor nem nyilatkoztatta volna ki, hogy ő — állítólag — nem Markó Béla. Több elnökjelölt is volt. Sajnos, csak egyet lehetett ezek közül elnökké választani. Ezek a jelöltek még fiatalok, így nem sokat hallhattak a kollektív vezetés elvéről, de régi harcostársaik megmagyarázhatták volna nekik. Milyen szép triumvirátust lehetett volna összehozni, és milyen nagyszerű eredményeket produkálhatott volna a három legény a gáton. Csak éppen még néhány új főnöki posztot kellett volna kitalálni és létrehozni. Mondjuk lehetne az RMDSZ-nek egy elnöke, egy pártfőtitkára és egy miniszterelnöke. Kelemen Hunor vitte volna a régi vonalat. Eckstein-Kovács Péter, mivel közel ül a tűzhöz, Băsescu elnökhöz, nála tarthatta volna a vasat a tűzben. Olosz Gergely meg — mivel ő nagy barát a kétharmados Fidesz kétharmadával — rendezte volna a nem éppen felhőtlen viszonyt a magyar kormánnyal. Ha meg meghívták volna saját ellenzéküket, akkor vissza lehetett volna alakítani a tiszteletbeli elnöki címet Tőkés Lászlónak. Szász Jenőnek egy kicsit nehéz lett volna új beosztást kreálni a szervezeten belül, mert ő most éppen faséban van minden más, pártján kívülivel, és sok saját pártján belülivel is. De végül is az a lényeg, hogy mindannyian rettenetesen harcolnak az autonómiáért. És mi nem is tudjuk, hogy melyik akar jobbat vagy nagyobbat. De együttes erővel sikerülhetett volna legalább egy icike-picikét kiharcolni. Most az lesz, hogy ismét elkezdik, az övéké jobb lenne, mint amilyen a másiké, és ezért — mintha látnám — nem lesz belőle semmi.