Annak próbáltunk utánanézni, milyen kilátások, egyedi adottságok révén lehetne megmenteni a létszámában lassan apadó, másfél száz lakosú székelymagyar katolikus falut. Székelypetőfalva ugyan megmenekült a letűnt rezsim falurombolása elől, de azóta is leépülőben: lélekszáma rohamosan fogy, egyre több a lakatlan, eladó ház és telek, s minden jel arra vall, semmi sem mentheti meg a jövő számára Felső-Háromszék egyik legrégibb települését. Látogatásunk alkalmával mégis úgy tetszett, mintha túljutott volna a holtponton.
Hatalmas kincs a Mezőföld alatt
Nem más ez, mint a földfelszín alatti vízréteg, amely mint "élő víz" egész rendszert alkot. A mélyben nagy nyomás alatt ásványi sókban gazdag gyógyvizek rejtőzködnek, amiről a falu és Zabola között mélyített fúrás tanúskodik. Hozama akkora, hogy néhány óra alatt feltöltene savanyúvízzel egy olimpiai méretű fürdőmedencét. Ez táplálja a felette elhelyezkedő, felszín közeli borvizes réteget, melyből természetes módon tör fel a 2008-ban kiépített petőfalvi Fortyogó jótékony hatású vize. Ebben az évben a hatolykai új kezelőközpontban is ezt értékesítik majd. Mindkettőt nevezhetjük a Székely fürdőépítő program szerves részének. Mint óriási lepel borítja a borvizes réteget egy nagyon gazdag édesvízréteg, amiről csak sejtjük, hogy egyre értékesebb kincse a régiónak, hiszen megyénkben is nem egy család palackozott sima vizet használ a szennyezett kútvíz helyett.
Bod Lászlóék kapujából beláttuk a Feketeügy teljes árterületét, ahol a tavalyi bő esőzések annyira megemelték a vízszintet, hogy a helyi Fortyogó medencéi is nyakig teltek, de akkor is hevesen buzogott fel belőlük a szén-dioxid gyógygáz. Bárhol ás mélyebbre az ember, felszínre tör az ásványvíz. A petőfalvi Várhelyi Piroska édesvizet keresett háza udvarán, és borvízre talált. Fürdőszobája valóságos gyógyhely. Kútjának vizével az egyik Aquarius-rendezvényen elnyerte a Tündérek bora díjat. Ez a falu alatti ásványvíz meg a benne rejtőzködő szén-dioxid gyógygáz a jövő igazi kincse, hisz reméljük, kiaknázására előbb-utóbb számíthatunk. Ezt a komplex természetes "víztárolót" termékeny, igazi mezőföldi kimosott csernozjomtalaj fedi, ez teszi mezőgazdasági szempontból is értékessé az övezetet. Ha csapadékosabb az esztendő, a homokban gazdag, puha talajban álomszép burgonya terem. Gépi felszerelés nélkül azonban, sajnos, nem tudnak érvényesülni a termelők. Hatalmas területet bérel egy közeli farmer, ha ő sem lenne, juh- és tehénlegelővé válna a hajdanán viruló határ. Nem tud lábra állni a régi, módosabb és termelőerejében lévő gazdatársadalom, a munkaerő elvándorolt a nagyvilágba, az itthon maradt föld nélküliek számára nincsen munkahely. A gyarapodó magyar anyanyelvű cigányság körében alig néhány család keresi kenyerét messzi tájakon.
— Akinek van egy lovacskája, az előbb áll — mondták a Gergely család asszonyai. — Itt, ahol a falut telibe kapja a téli szél, sokat szenvedünk. Drága pénzen megvesszük a nyers "cándrát" (fenyő szegydeszkát — szerk. megj.), s ha már arra sem jut, akkor nem marad más téli tüzelő, mint a fűzfaágak a patak mellől. Nagy itt, kérem, a szegénység. A patak tavalyi áradása majdnem mindenünket elvitte. A papírt idejében összeállították, de eddig semmilyen kártérítés nem érkezett. A helybeli gazdák elég ritkán hívnak napszámra. Bakk úr, aki sok földet művel a faluban, gépekkel dolgozik, pityókaszedéskor pedig Moldvából hoz ide csángó napszámosokat. A szociális segélyből nem lehet megélni. Éppen most jövünk haza Zaboláról, behívatott a polgármester úr, be kellett vallanunk, hogy milyen vagyonunk van, mert akárki nem kaphat szociálist. Egyébként még azzal is el vannak maradva, ami járna: októbertől nem kaptuk ki.
Az érem másik oldala
Az iskola egyetlen osztatlan osztályában tíz cigány és egy magyar gyereket oktat-nevel — immár öt éve — Jakabfi Enikő tanítónő. Jó levegő fogad. Minden roma gyerek tiszta, csendes, szófogadó. Panaszt az épületre hallottunk, régiek az ablakok, ha erősebben fúj a szél, érezni az osztályteremben is.
— Nekem minden tanulóm igyekszik. Elégedett vagyok velük. Mindenik tud írni és olvasni. Ahhoz képest, hogy milyen körülmények között élnek, elmondhatom, buta gyermekem nincsen.
— Én nevelem az utánpótlást — mondta Haan-Deák Anikó óvónő. — Tíz gyereket oktatok. Még nem csökken itt sem a létszám, ebből a szempontból nincs veszélyben az iskola.
Minden roma gyerek iskolába jár ALBERT LEVENTE FELVÉTELEI
— Százötven körüli a híveim száma — mondta Péter Sándor plébános, a filia lelkésze. — Ennek fele cigány nemzetiségű. Van olyan család, mely szegénysége ellenére is kifizeti egyházfenntartási járulékát. Templomos nép a petőfalvi, a gyerekek is eljárnak a templomba. Szerencsénk van Héjja Benedek gondnokkal, aki felette lelkiismeretes. A templom fala, sajnos, felszívta a nedvességet, szárítóárkot kellene ásni külső felén, hogy mentsük a nedvességtől. Önerőből nem tudjuk elvégezni. Hogy megakadályozzuk a további beázást, tavaly esővízcsatornát szereltettünk az épületre. Október 4-én tartottuk a búcsút. Sokan hazajöttek az elszármazottak közül. Ez egyik legnagyobb ünnepe a falunak. A búcsú azért is egyedi volt, mert részt vett a 84 éves dr. Hajdú Gyula kanonok, pápai prelátus, a gyulafehérvári Katolikus Hittudományi Főiskola nemrég nyugalmazott rektora, az ’56-os Hagyományőrző Egyesület elnöke. Itt töltötte gyerekkorát, ahányszor hazajön, meglátogatja itt élő rokonait.
Műemlék jellegű a falu temploma. Régi kápolnájának egy részét beépítették a mai templomba, ez képezi a szentély egy részét. Bizonyos adatok szerint 1711-ig használta a falu. 1823-ban templommá bővítik, s 1925-ben (mert erős és tetemes volt a magánvagyon) harangtornyot is építettek mellé. Oltárképe igazolja régiségét. A régi kápolnából kerülhetett ide: Assisi Szent Ferencet ábrázolja, 1762-ben készült.
Az íratlan hagyomány szerint a falu lakosságának egy része a zabolai Mikes grófi uradalom jobbágyaiból és zselléreiből verbuválódott. Élt néhány szabad székely család is. Nem ilyen volt azonban a hely ősmagyar lakossága, amelynek 283 sírból álló kora középkori polgári temetőjét egykor a Sepsiszentgyörgyi Múzeum régészei tárták fel. Ezek leletanyaga mindennél jobban bizonyítja, hogy itt már a XII. század közepén szervezett faluközösségben éltek a magyarok. De korábban is lakott volt a Mezőföld, hiszen bronz- és vaskori leletek, római pénzek is előkerültek altalajából. Nos, a sírokat visszatemették, a fölöttük lévő földparcellákat békésen műveli a nép, de az erre tévedő turista csak a szakirodalomból tudhatja meg, hogy itt a vidék egyik legnagyobb régészeti lelőhelye, mert ennek semmilyen tárgyi emléke nem látható a faluban. Sehol, semmi nem jelzi azt a helyet, amely telepedéstörténetünket merőben más megvilágításba helyezi, több évszázaddal régebbi időre viszi vissza. Nem is csoda, hogy annak idején bevonták a Korunk Évkönyv azon számait, melyekben az ásatások eredményeiről számolt be dr. Székely Zoltán régész.
Szauna a pusztaságban
Pályázati pénzből, megyei hozzájárulással, szakemberek erőfeszítése révén az egykori történelmi Postaút közelében megépült az ultramodernnek nevezhető petőfalvi Fortyogó. Álomszép kis oázis ez. Fürdeni, szaunázni azonban csak az jön ide, aki nem félti, nem kíméli személygépkocsiját, mert szerfelett leromlott az Imecsfalva felől ide tartó makadámút. Ameddig nem építenek aszfaltos, modern utat a faluban, s nem ásnak sáncot annak két oldalára az úttestről lefolyó víz számára, fejlődésre, fejlesztésére (borvizes strand, borvízpalackozó, mofetta, régészeti-turisztikai tanösvények, a LEADER-program megannyi áldása, bioeledelek étterme stb.) nem lehet számítani. Ez a helyiek egybehangzó véleménye — mondtuk Ádám Attilának, Zabola község polgármesterének.
— Egyetért-e ezzel?
— Aszfaltszőnyegre eddig nem futotta — felelte. — Tudom, ez egyik legnagyobb akadálya a falumentésnek, de mégis úgy érzem, hogy a felszínre került helyi értékek révén a falu jövője is körvonalazódott, sorsa túl van a holtponton. A megyei tanács elnöke is osztotta ezt a véleményt, jelezte, hogy a petőfalvi Fortyogót modern úttal kell az idegenforgalmi lüktetésbe kapcsolni. Egyelőre azt mondhatom, hogy a Kézdivásárhely és Kovászna közötti megyei rangú útszakasz javítására megkötött szerződés szerint a petőfalvi bekötőútra fogjuk teríteni az onnan származó aszfalttöredék egy részét.
Tisztes asztaltársaságnak voltunk résztvevői Petőfalván. Both László, kedves felesége és Héjja Elemér, a zabolai tanács alkalmazottjai értékes információkkal szolgáltak a teljesen elszigetelt falu életéről, tervekről-elképzelésekről.
— Él ez a falu, Zoli bácsi — próbált meggyőzni Both László, aki nemcsak Petőfalva lakója, hanem a községközpontban működő Gyöngyharmat népi táncegyüttes koreográfusa, szervezője, mindenese. — Ha javul az idő, megkezdjük a helyi kultúrotthon rendbetételét. Megvásároltuk a szükséges építőanyagot. Be akarjuk keríteni a kultúrotthont, padlózatát is ki fogjuk cserélni.
— Milyen művelődési munkának adott helyet ez az épület?
— Lett volna alkalom, hogy ott mutassák be műsorukat a helybeli iskolások, de mivel télen nagyon hideg volt, a fűtött iskolai osztályban tartották meg. A farsang itt tovaszaladt. Zabolán azonban múlt szombaton volt farsangi bál, ahová meghívtak több petőfalvi családot is. Minket a bekötőút helyzete aggaszt a legjobban. A lakosság türelme annyira elfogyott, hogy az út tarthatatlan állapota miatt aláírásokat gyűjtöttek, eljuttatták az önkormányzat vezetőségéhez. Ez az út a falu jövőjének kapuja, mert szaunás gyógyfürdőnket tavaly is nagyon sokan keresték.
