A napokban elsőként Torockótól Kovásznáig, tehát a marosvásárhelyi rádió hullámhosszán röppent világgá a hír: "...a háromszéki önkormányzat januári ülésén vitatja meg a Szülőföld Alaphoz benyújtandó pályázatról szóló tervezetet, mely szerint a kampány 1,3 millió forintba kerül, ebből 800 000 forintot hívnak le a Szülőföld Alaptól, a különbözet a megyei tanács önrésze, a mintegy 2000 eurós önrész a személyzeti költségeket fedezi. A határozattervezetben megfogalmazott indoklás szerint magyar űrlapokat nyomtatnak, amelyek segítik az önkormányzat és a polgárok közötti kapcsolattartást." Nos, autonómiavitáktól fűtött hétköznapjainkban a fenti rádióhír margójára jegyzem a következőket.
Egy falusiak számára írt kalendáriumban (Falvak népe naptára, 1952, a Magyar Népi Szövetség kiadványa) mélyen a lapok közé helyezve, hogy ki ne hulljék, a cédulára találtam: ADEVERINŢĂ DE MONTĂ Nr... FEDEZTETÉSI IGAZOLVÁNY. A mindössze 10 x 15 cm méretű cetli kétnyelvű. Román és magyar nyelven folyamatosan-logikusan-párhuzamban követhető a szöveg, amely — nem utolsósorban — grammatikai értelemben is kielégítő, mindkét nyelven. A ceruzabejegyzés szerint a Virág nevű, kétéves tehenet (szimentáli faj) 1952. 7. (?) hó 23-án a Rudi nevet viselő, négyéves, ugyancsak szimentáli bikához kísérték a zágoni fedeztetési állomásra. A korabeli zootechnikus (akkoriban: "állomásvezető") aláírása is kibetűzhető. A cédula hátlapja (aktualitás híján) kitöltetlenül áll, de itt is szembeötlő a szöveg kétnyelvű megfogalmazása.
Figyeljünk arra is, hogy a fejlécen Judeţul/megye felirat szerepel. Vajon még az 1950. szept. 6-án elrendelt új közigazgatási-területi felosztás, az ún. "rajonálás" előtt nyomtathatták? Egyben bizonyosak lehetünk: néhány évvel a földvári haláltábor és egyéb szörnyűségek után és pár nappal (!) a Maros Magyar Autonóm Tartomány létrehozását elrendelő "székelybarát" sztálini ukáz előtt már lehetőségünk adatott az anyanyelvünkön történő ügyintézésre, legalábbis falusi környezetben. De vajon mi okból csakis állat-egészségügyi berkekben? Mert ugyancsak a kalendáriumba rejtve találtam egy mezőgazdasági adókötelezettségi értesítést is: "ÎNŞTIINŢARE DE PLATĂ Nr. 35/V. din 15 iulie 1952" Ez már kizárólag románul, ridegen tudatja Virág gazdájával az évi "csekély" 2447,14 lejes adóterhét, tételek szerinti felbontásban. Dilemmás a közelmúltbéli romániai "magyar világ", nemde? És ha már itt tartunk, engedtessék meg néhány tanulságos kuriózumot közkinccsé tennem a "kincses" kalendáriumból!
Ott, ahol a kis cédula lapult (augusztusnál, napkelte, holdtölte és egyebek társaságában), a Nevezetes évfordulók rovatban a következő olvasható: "1950. augusztus 22-én jelent meg az a törvényrendelet, amely a brassói dolgozók kérésére Brassó város nevét Sztálinvárosra változtatta." Kérdezhetnénk mai naivitással: vajon a "brassói dolgozók" körében a románok és magyarok mellett szászok is kérelmezték — nemzeti büszkeségük — Corona városának névváltoztatását? (Ha igen, akkor... megérdemelték. Egyetértünk?) De csemegézzünk tovább. A 158. oldalon olvasható cikk címe: A Bolyai Tudományegyetem az Ötéves Terv és a Villamosítási Terv szolgálatában. Ebből idézem: "...a kémia karon új gyógyszerek előállításával és ásványvizek hasznosításával kapcsolatos kutatások vannak folyamatban. (...) Geológusaink és földrajzosaink részt vesznek a vízi erőművek létesítésével kapcsolatos feltárásokban. (...) Figyelemre méltó munkát fejtenek ki a Bolyai Tudományegyetem tantestületének tagjai az elemi és középiskolai magyar tankönyvek szerkesztésében." Nota bene: borvizek hasznosítása, magyar tankönyvek stb. (Akkortájt már csillagösvényen lett volna A borvíz útja?)
A közelmúltban lezajlott sepsiszentgyörgyi közvélemény-kutatás utórezgéseként talán érdeklődésre tarthat számot a Színházaink a kultúrforradalomban című írás is, mely betekintést enged a korabeli négy magyar színház és egy magyar opera munkálkodásába. Műsorukon — Csehov, Rahmanyinov, Kornejcsuk, Davidoglu, A. Baranga és Lucia Demetriade mellett — már Sütő András neve is szerepelt (Mezítlábas menyasszony), de nem hiányzott Szigligeti Liliomfija, Móricz Zsigmond Úri murija, továbbá Molière-től a Férjek iskolája és A fösvény, s végül Shakespeare Rómeó és Júliája. Három opera-előadást láthatott a néző: a Bahcsiszeráji szökőkút című balettet, Bizet Carmenjét és Erkel Bánk bánját. Az 1950—51-es évadban az öt társulat összesen 1300 előadást tartott, mintegy 800 000 (azaz: nyolcszázezer) nézőt szórakoztatva.
De mielőtt könnyekre fakadnánk a nosztalgiától, ideje az ébredésnek! A kalendárium 75. oldalán található politikai elmélkedéstől enyhén szólva elzsibbad az elménk. Címe: A Magyar Népi Szövetség szervezeteinek legfőbb feladata. Nosza, olvassunk bele! Lássuk, mivel is foglalkozott korabeli romániai magyar "ernyőszervezetünk"? "A dolgozó magyar parasztságot ma már nem lehet mételyezni az elvtelen magyar egység, a kizsákmányoló és a kizsákmányolt természetes egységének jelszavával. (...) A Magyar Népi Szövetség Zágon községi szervezete, a kultúrotthon termét zsúfolásig megtöltve, a tagság előtt leleplezett és kizárt huszonhat kulákot..." (Horribile dictu: ez Erdély-szerte így történt!)
Mindezek óta hatvan év telt el. Megkockáztatom a kérdést: manapság — idejekorán kampányizzadság-szagú, inkább lármás, mint céltudatos "autonómiaharcunkban" — mennyivel is állunk előbbre a... (Virág faránál)? A napokban ugyanis egy internetes bejegyzésben (Erdely.ma) arról értesülhettünk, hogy a romániai közigazgatásban leggyakrabban használt hivatalos formanyomtatványok több száz (!) magyar változata már régóta ingyen letölthető a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet honlapjáról. Nyelvi helyességüket Péntek János egyetemi tanár és Benő Attila egyetemi adjunktus lektorálta a nemes feladathoz illő szakértelemmel, elhivatottsággal.
"A nyelvi charta értelmében a formanyomtatványok kisebbségi nyelven való hozzáférhetővé tétele az állam kötelezettsége. (...) Oly gazdagok lennénk, hogy újból költhetünk arra, amit már mások előttünk elvégeztek?" — teszi fel a kérdést a témában ugyanvalóst jártasnak látszó hozzászóló a Szülőföld Alapról célba vett 800 000 forintnyi anyaországi közpénz és a Kovászna megyei, válságköltségvetésből félretett 2000 euró szomorú jövőjét firtatva. Fájdalmasan igaza van! Egyetértünk?
