Olten, a Zürichtől nyugatra fekvő jelentéktelen svájci város 2009 nyarán a teljes ismeretlenségből hirtelen világhírűvé vált: az egyik elővárosában épülő, hat méter magas minaret miatti tiltakozás országos méretű vitát kavart. Minthogy a politikai pártok is bekapcsolódtak az elvi csatározásba, a tolerancia mintaországában elkerülhetetlenné vált a népszavazás. Helvetia többsége az intoleranciára szavazott. Ezt követően az alkotmány úgy módosult, hogy azóta Svájcban — földrészünkön először — alaptörvény tiltja a minaretépítést.
Már akkor világos volt, hogy az esemény jóval túlmutat az ország határain. Az idegengyűlölet elharapódzását emlegető vallási, de leginkább balliberális felhangú politikai nyilatkozatok özöne zúdult Bernre, ám a minaretépítés tiltása maradt.
Mintegy fél évre rá a Németország felszámolja önmagát címmel megjelent könyv kavart vihart, mert azt igyekezett bizonyítani, hogy a muszlimok tömeges bevándorlása a hagyományos nyugati kultúrát akár meg is semmisítheti. A szerző, Thilo Sarrazin rangos személyiség, a Német Szövetségi Bank (Bundesbank) elnökségének tagja. Röviddel a terjedelmes tanulmány megjelenése után pártjában, a Szociáldemokrata Pártban kegyvesztetté vált, a Bundesbank elnökségében betöltött tisztségétől kénytelen volt megválni, könyvét elítélte a köztársasági elnök is. És Angela Merkel kancellár asszony. Aki mindössze néhány héttel Thilo Sarrazint elmarasztaló nyilatkozata után valami egészen mást mondott, azt, hogy a multikulturális társadalom megteremtésére tett németországi kísérlet megbukott. A bevándorlókról "azt hittük, hogy elmennek — mondta —, de nem mentek el". A kancellár asszony egy pillanatig sem vitatja a törököknek az ország újjáépítésében szerzett érdemeit. De ugyebár a hét eleje hétfő, és a szombat már egészen más. A politikában a hála, mint tudjuk, fehér hollóként röppen el, és Németország kilencven százaléka bevándorlásellenes.
Az európai nagypolitika két másik főszereplője is megszólalt. David Cameron brit miniszterelnök a sehova nem vezető multikulturalizmus passzív toleranciájából vezeti le az iszlám terrorizmus önfeláldozó merényleteit. Alig egy évvel ezelőtt Bernard Kouchner francia külügyminiszter még az "intolerancia kifejezésének" nevezte a minaretépítést megtiltó svájci referendumot, és azt jósolta, hogy Bern a kérdésre még visszatér. Nem lett igaza, mi több, Nicolas Sarkozy nemrég kijelentette: a multikulturalizmus Franciaországban is kimúlt. Az európai nagyok közül csak Medvegyev orosz elnök vélekedett visszafogottan, de nyilatkozatából sokat levon, hogy éppen aznap látogatott meg egy mecsetet.
Isten ments, hogy a multikulturalizmust támogató balliberális eszmerendszer egyik pillanatról a másikra eltűnjön a mindennapok politikai sokszínűségéből. A működő demokráciákban a vélemények ütköztetéséből terem a tovább élő gondolat. Az egymásnak feszülő nézetek európai csörtéjéből úgy tűnik, ezúttal nem a bevándorlást igenlő, hanem az azt ellenző diskurzus győzött, amit politikai-vallási-etnikai hovatartozásunktól függetlenül tudomásul kell vennünk.
Európában jelenleg 56 millió muszlim él, 16 millióan az unió területén. A nagypolitika félreérthetetlen állásfoglalása nyomán a bevándorlási kvóták ezentúl célirányosan tartanak a nulla felé, ami kockázatmentesen megjósolható. És az is, hogy a választásokon kiket nem támogatnak majd a már állampolgárságot nyert muszlimok milliói.
