Nagy érdeklődéssel olvastam a február 16-i lapszámban, hogy milyen virágzó tevékenység volt Uzonban a hálóval való horgászás. Akkor volt hal elég, ipari szennyvíz nem került a folyókba, nem pusztította az élővilágot.
Édesapám mesélte, hogy a 30-as évek elején a szomszédunkban lakott Váncsa György, aki halász, vadász és pénztáros is volt. Télen, amikor befagyott a Feketeügy, meghívta a sepsiszentgyörgyi halász-vadász egyesület tagjait taplóhalászatra. Édesapám fiatal suhancként segédkezett a jégvágásban. Ahol a folyó a legmélyebb volt, ott keresztülvágták, hálót tettek, hogy ne ússzanak el a halak. Egyik felére varsákat helyeztek el, és gübültek — 60, 70 kiló halat is fogtak egy alkalommal, egyszer egy 32 kilós harcsát is. A halászat végén adtak a falubeli legényeknek is, a harcsa húsa olyan kövér volt, mint a disznóé. Az urak három napig ettek-ittak, mulattak egy-egy ilyen alkalom után...
Mik is voltak régen, az ötvenes évek elején? Néhány családra emlékszem, akik halásztak, voltak kereszthálóik, emelőhálóik, vonogató hálóik, varsáik, és leginkább zavaros vízben halásztak. Később csónakkal is jöttek Sepsiszentgyörgyről az egyesületi urak, azokat egymástól pár méterre összekötötték, hálót feszítettek közéjük. Utána kezdtek gübülni — több zsák halat fogtak így, a nagyobbakat csónak után kötve húzták le Szentivánból Uzonig.
Mi, gyermekek, amikor a kendert áztatták, nekitettük a kast a padmalynak, az ing nyakát is bekötöttük, aztán egyikünk ráállt a kenderre, taposni kezdte, hogy a halak jöjjenek ki, fogtunk így is egy ebédre valót. A kenderáztatást egy idő után betiltották, mert ártott a halaknak, de akkor nem számított, volt hal elég. Egy időben a vízgazdálkodásnál dolgoztam mint gátőr, és több szennyezést is jelentettem, Szentkatolnán valaki beleengedte a permetlevet a Feketeügybe, és rengeteg hal elpusztult; később ugyanez történt Rétyen, az is nagy veszteséget okozott a halállományban. 1985-ben kemény tél volt, Kézdivásárhelyen a keményítőgyárból engedtek ki valami szennylevet a jégzajláskor, több száz hal pusztult el, köztük nagyobbak is. Most mehetnék a hálókkal, nem kerülne bele sok, csak valami apróság. Pár évtizede még ellepték a Feketeügy partjait a brassói és sepsiszentgyörgyi horgászok, de most már senki sem ül a folyó partján, csak a holtágak mentén próbálkoznak. Üresek, szennyezettek már a vizeink!
Antal Béla, Uzon
