Tízezer szórólapot osztottak szét, mégis alig ezren jelentek meg tegnap délben Sepsiszentgyörgyön a négy nagy szakszervezeti tömb által meghirdetett utcai tiltakozáson — és még a rendezvény vége előtt távoztak több százan.
A felvonulók — nagyszámú rendőri és csendőri kísérettel — a Mikó-szobor elől indultak, és a parkot megkerülve megálltak a DLP székháza előtt; a fülsiketítő fütyülésre, dudálásra, hurrogásra azonban még a függöny sem lebbent meg a vezető kormánypárt ablakain. Innen az RMDSZ irodáihoz mentek, ahol viszont Albert Álmos szenátor fogadta a bizalmiak küldöttségét, és megígérte, hogy a szakszervezeteknek az országos szintű kollektív munkaszerződésre és a tömeges elbocsátásokra vonatkozó módosító javaslatait sajátjaként terjeszti elő a munkatörvénykönyv parlamenti vitáján, ahogyan erről a délelőtti tárgyalásokon is megegyeztek. Bong Vilmos, a Frăţia szakszervezeti tömörülés megyei elnöke megjegyezte: az RMDSZ véget vethet a kormány visszaéléseinek, ezért fontolja meg kilépését. A tanügyieket képviselő Nagy Gábor a pedagógusok törvényszéki ítélettel is megnyert, de elmaradt juttatásainak kifizetését követelte.
Kint érezhetően nőtt a nyugtalanság, ezért a találkozót rövidre fogták, az ekkor már fogyatkozó tömeg pedig visszaindult a prefektúrához. Itt néhány nyugdíjas várta őket, a lakosság azonban távol maradt, és a szervezők szerint az oktatásban dolgozók közül is igen kevesen jelentek meg. Amúgy tízes-húszas csoportokban jöttek az állami alkalmazottak a közigazgatásból, a postáról, a közüzemektől, a kórháztól, a színháztól, az utászoktól, néhány iskolától, de Erdővidékről, Kézdivásárhelyről és Kovásznáról is. A kormánybiztosi hivatal zárva maradt előttük, pedig aligha lehetett bent dolgozni a sípok, dudák, kiabálás és a hangfalakból áradó zene (a Rabszolgák kórusa) miatt.
A követeléseket, sérelmeket, a kormány és a munkatörvénykönyv-tervezet hibáit felváltva sorolták a szakszervezeti szónokok, a tavalyi bércsökkentésektől kezdve a fellendülésre vonatkozó hazugságokig. Húszévi demokrácia után az utolsó rend bőrt is lenyúzná rólunk a hatalom, mert már csak az maradt eladnivaló, hiszen nincs gazdasági stratégia, infrastruktúra, megfelelő egészségügyi ellátás, oktatás, utánpótlás — másfél millió román állampolgár dolgozik külföldön —, nincs új vállalkozás, nincs közvagyon (eladták), altalajkincs, nincs pénz nyugdíjra, gyermeknevelésre, nincs létbiztonság, sem jövő — vette számba az elégedetlenség okait Bong Vilmos, aki szerint csak hazugság van, adósság (unokáink is nyögni fogják), felelőtlenség, inkompetencia, és ez sem elég a kormánynak, még kiszolgáltatottabb helyzetbe hozná, kevesebbért még többet dolgoztatná a munkavállalókat.
Ferencz Tibor közigazgatási bizalmi úgy véli, kísérleti patkánynak nézik a lakosságot, hiszen a munkatörvénykönyv módosítását a munkaadói szövetségek közül is csak a Dan Matei Agathon volt turisztikai miniszter szervezete támogatta, s emígy régi terve valósult meg, Drakula-land lett az egész ország. Elég baj, hogy egy koncertre többen gyűltek össze a minap, mint jogaik védelmére — mondta, és ehhez Vasile Neagovici Sanitas-vezető hozzátette: határozottabb fellépésre, szélesebb összefogásra van szükség, ha nem akarunk rabok lenni.
A megmozdulás két órát tartott — utoljára még hátat fordított mindenki a kormánybiztosi épületnek, háromkor már üres volt a Szabadság tér.
